Erre a világra nem érdemes…
Szád csak vékony csík — börtönablak
Magányába mártod
Karcsú cigarettád.
Ez az én döntésem is kellene hogy…
Pillantásod beleolvad
A virrasztó alkony fényébe.
Elvetéltek vágyaink.
Mi marad akkor most, s főként minek…
Gyémántkert, ennyi csak, mézillat,
de ennyi mindenképp, hiába mosakszom,
vágyfelhő, bőrömbe ragadtál.
Cseppenként vehetlek meg,
Luxusélmény, ahogy belélegezhetlek.
Egy utolsó permet és elillansz
Emlék nélkül a világból.