Az emberélet oly sivár, hogy néha még serénykedni is jó, míg várjuk a halált. (Különben is, tudjátok meg, az emberek csak a műveket méltányolják. Az életet nem méltányolja senki.) Ezért kellett hát ecsetjeit koptatnia a vén Su-la-cének is hosszú nappalokon és hosszú éjszakákon át. És ezért kell nektek is tisztességgel elvégezni minden munkát. Bármennyire szégyenteljes is mindenfajta iparkodás.
Munkálkodjatok, dolgozzatok tehát! De ha az eszetek helyén van, csakis magatokon dolgoztok ezután. Egyedül ezzel becsüli meg magát az ember. Értitek ugye? Lin-csi példáján megérthettétek. És láthattátok azt s, meddig hasznos a tettvágy. Ameddig nem jelenik meg benne a sötét akarás. Mert attól fogva, bármi legyen is az, megette a fene. Ha nem éred el a célt könnyen, nem éred el nehezen se.
Lin-csi apát beszédeinek lejegyzője, Su-la-ce nevű szerzetes, kb i.sz. 897-ben;
Su-La-Ce: Az ifjú Lin-csi vándorlásai, közreadja: Sári László, Írás Kiadó, 2004, 234.