Tompa Andrea. Kép forrása: Facebook. Fotó: Kállai Márta /Scolar
A melleddel álmodtam
A melleddel álmodtam pedig a melled ötvenéves miért pedig mert zsenge volt nem tudom hogy magyarázzam mert alig volt álom inkább belecsúsztam ezen a lejtőn vagy hullámon mert nem kapaszkodtam csak sodródtam beljebb a rád gondolásból ugyanis ez lett ez az álom ijedten tapogatóztam látni lehetett a melled a mellem ruha nélkül szépen várakozva de belealudtam és a melleddel álmodtam a forma inkább enyém a bimbó tiéd ötven pedig de semmi ötven zsenge hús ápolt bőrköpeny. Arcot nem láttam nem sikerült középre húzni hogy beleférjen az álomkeretbe.
Tankini
Ez nem olyan magyaráztad nem keresztben van hanem hosszában a szülés utánit Cézárról elnevezve büszkén mutatják sokan egy darabig biztos amíg friss s a többi rész feszes elvégre szülni örök dicsőség még ha vágva is. Ez viszont egész más szögezted le kértem mutasd meg a parton elvadult hely a sebész is vad volt mondtad hasíthatott volna kisebbet a késével keresztbe nem tettem hozzá aligha hinnéd hogy valaki szépnek találja ismerem is te is ismered a szót biztosan sokszor javítottad már a kicsit nagyra (isten) elvégre nem asztal seb elvadult part magyaráztad nagybetű inkább tankinit veszek fel mondtad mert seb vagy fentről lefele jó akkor azt vegyél bár nem tudtam pontosan mi az mekkora mennyit fed takar hosszú metszés. Ez így hosszában már más idők jele nincs benne dicsőség ebben az időben legfeljebb hogy partra járunk mégis elvadulva és néha ha senki nem látja (őt kivéve) még vagyunk meztelen.
Semmi sem méri fogyásom
gondolkodás nélkül kihúzom a szót a metaforát a költészet már rég nem ilyen Tolnai Ottó: Nem könnyű
Várom hogy alattam a cseppek gyűljenek mind nagyobb tócsába a friss száraz deszkán illatos is volt hivalkodón bár nem sajátja utólag kenhették be valami olajjal kis tó alakult már fejemből csepegve tavacska meg ujjaim hegyéről arcom, tenyerem legjobb a verejtékezésben folyik vele együtt az idő az óra (homok) az ajtófélfára szegezték szinte mintha mezüze lenne kezével minden belépő megérinti kis tok benne az igével emlékezik a csapásra a fogság idejére azt is ferdén szokás a szoba felé dőlve a tokot a kis pergamennel ez a hosszú üvegtest viszont én fordítottam meg belépve csáléra állt most hat óra helyett olyan hat-óra-öt-szerűen már egész sok van alul a homokból alattam is a tavacska egyre terjed bár nálam még nem nagyobb. Eszembe ötlik van egy afféle vizsga tesztféle demenciára hogy az ember be tudja rajzolni papíron mintha egy óra volna mondjuk fél három múlt nyolc perccel vagy kilenc óra negyven te húzod be magad mind a két mánust úgy szeretem hívni mánusa ugyanis csak órának van mutatója bárminek lehet. Tehát hogy a papíron tudod a helyét a négy óra tíznek vagy háromnegyed három hogy van. Sosincs teljes vízszintes az órán a mánusok nem állnak vízszintesen meglepő nemde mert a kis mánus ha pont háromra mutatna nem lehet akkor a kilencen a másik. Meglepő azért ha az ember belegondol hogy nincs vízszintes idő de van függőleges éspedig hat óra nulla nulla ahogy az óra is ez a homok felülről lepottyan minden mintha kiesne valami valahonnan mondjuk akár le a paradicsomból valami szimbólum lesz ez végül metafora szinte. Szóval a két mánust kell a papíron behúzni megadott időre hogy tudod-e még az időt olvasni írni kérdik (fiamnak ki mindjárt felnőtt az analóg óra olvashatatlan mi lesz így kérdem a teszttel) az óra aminek most peregni kellett (homok) elfogyott ekkorra lepergett minden a tócsa nem nagyobb lett csak mélyebb utat vájt magának testemből só és víz ha egész sokáig ülnék mondjuk egy emberöltőt kettőt csinos sztalaktit lenne belőle belőlem. Nem lesz kiegyenesítve az óra mondom magamban ha elhagyom a forró helyet a sivatag forró nem én zavarjon mást is ferdesége. Amúgy meg rég lepergett semmi sem méri fogyásom hiába nézek sokszor szinte folyton oda arra az órára mi nem mér lejárt idő a ferdesége akarja hogy nézzem egyre mintha az ember így bámulva javítani tudná mi kizökkent mind ezt az egészet.
