Babonák napja, csütörtök, amikor a legnehezebb.
Öcsém 11.25-kor telefonál, anyánkkal nagy baj van, most meghalok, hív engem, menjek, este jön az orvos, ezt megvárom.
Sógornőm telefonál (fél 2 körül), azonnal induljak. Hívom Katát, meghal anyám, elviszel?
Átöltözöm, pakolok (fogkefe, gyógyszerek), 1/4 3-kor telefon, öcsém, megtörtént.
Csend, sírok, nem értem oda!
Elaludt, mondja öcsém.
Látni szeretném, mint apánkat.
Később felhív, Barcikán nincs hűtőkamra, Ózdra vitték, Újharangodon hamvasztják, szerdán, előtte meg lehet nézni.
Harangod, temető, kápolna, a krematórium.
Fekete bőrkanapé, fotel, asztalon gyertyák, művirágok, tömjén-, vagy milyen, illat; szemben üvegablak, függönnyel, itt lehet majd megnézni.
Kimegyünk, látjuk, szürke-barna füst, ez még nem anyám.
Vissza, férfi jön, elmondja a menetet: kitolják ide, az előtérbe, meg lehet nézni, aztán, ha kérik, a hamvasztást is, kérjük.
Azonnal kitolja, aggódom, hogy ő legyen.
A krematóriumban az elhunyt egyedi azonosító sorszámot kap. Ennek az azonosító számnak a neve a hamvasztási sorszám. A hamvasztási sorszámot éghetetlen anyagból is elkészíti a hamvasztóüzem és az elhunyt mellé, a hamvasztó koporsó fejrészébe is elhelyezik. A hamvasztó koporsó külső oldalán, a fejrésznél is feltüntetik.
Csak az arca, fóliával fedve (apámnak mintha a mellkasa is kint lett volna, és nem volt fólia).
Felszegett fejjel, tátott szájjal, ebben a pózban halt meg, mindig így alszik, mondja öcsém, lassan ernyedt el.
Búcsúzott, mint annyiszor, és hogy végre. Mondtam neki, elindultál.
Bocsáss meg, anyám.
Tárcámban, amíg el nem lopták, őrizgettem egy cédulát, anyám kézírása.
Szeretem a kegyetlen gyermekemet is.
Sokáig kint hagyják — apámat negyedóráig, az már rég eltelt.
Most még láthatom anyámat, és arra várok, hogy elvigyék?
Nézem nyitott, üres száját, kivettétek a fogát? — Még ő vette ki.
Nem tettük be a fogát, mondta anyám, amikor apámat néztük meg.
A fólia nem engedi, hogy hozzáérjek, benyomom az állánál (duzzadó, erős), a homlokánál, az orránál, az arcánál.
Levegő kellene, Kata kinyitja az ajtót, nem állok oda, félek, elviszik.
Öcsém aztán bezárja, azért tartják zárva, ne jöjjenek be legyek, egy beszállt.
Fekete ruha, ennyit látok, a nyakánál, ti adtátok rá? — Mi adtuk oda.
Tehát mások öltöztették. A testtel, amikor már csak test, aztán minden megtörténhet.
Nézem fehér haját, szemeit; csukva volt a szeme? — Elaludt.
Próbálták felkötni az állát, nem tudták, megmerevedett.
Fehér, csipkés lepedővel (lepellel) letakarva.
Jönnek, el se tudok búcsúzni. Eddig mit csináltam?
Ketten vannak, az egyik lehúzza anyám arcára a leplet és elöl húzza, a másik hátul tolja a kocsit, vagy mit, a hamvasztó koporsóval, anyámmal — nehéz vagy, madárcsontú anyám.
Megnézik? 5 perc.
Úgy értem, az egész 5 perc, ő, hogy annyi idő múlva.
A szükséges hőmérséklet elérésekor a hamvasztómester felhelyezi az elhunytat az úgynevezett bekezelő villára úgy, hogy a koporsó fejrésze mindig a kemence irányába mutat, és újból azonosítja az elhunytat.
Függöny szét.
A bekezelő villa (azon eszköz, amely segítségével a koporsót a kemencébe helyezik) segítségével a koporsót a felnyílt ajtón keresztül betolják az égéstérbe és leengedik a kemence padlózatára, a villarészt kihúzzák, és a kemence ajtaja lezáródik. Az ajtó bezáródása után a behelyezett test hamvadni kezd.
Függöny be, az előadásnak vége, ennyi volt.
Az egyik hamvasztómester, aki fogadott bennünket, kijön, innen 2, 2 és fél óra, míg elhamvad.
Indulunk vissza.
Először, még el se hagyjuk a helyszínt, a haj semmisül meg, majd fokozatosan a lágy részek, végül a csontok.
Miskolcnál az erek, Mezőkövesdnél az izmok, inak, Füzesabonynál a vese, Hatvannál az epe, Aszódnál a tüdő, Gödöllőnél a máj, Mogyoródnál a szív.
A holttestben lévő bélgázokat egy hegyes végű fémcsővel távolítják el a robbanásveszély elhárítása végett.
A megfigyelések szerint a szív hamvad el utoljára.
Megérkezünk Budapestre.
A hamvasztás akkor nevezhető tökéletesnek, ha valamennyi szerves anyag elhamvadt, és csak az izzó csontváz maradt vissza a hamvasztó kemence padozatán.
A hamvasztómester felnyitja a hamvasztó kemence kikezelő ajtaját, megkeresi az éghetetlen lapkát és a megmaradt csontokat a kikezelő lapáttal áthúzza a kemence végében kialakított hűtőrészbe. Megközelítőleg 30 percig hűtik azokat, ezt követően egy rozsdamentes hőálló őrlőedénybe — úgynevezett kokillába — helyezik. Az őrlőedényt a csontőrlő malomba teszik és a csontokat hamuvá őrlik, amelyet bele helyeznek az előkészített urnabetétbe, majd ráforrasztják annak tetejét, így létre hozva a légmentes záródást. Fontos szempont, hogy a padozatot a hamvaktól teljesen meg kell tisztítani, azon hamvak nem maradhatnak, addig ugyanis a következő hamvasztás nem indítható!
Hazaérünk.
A temetésre szandálban megyek, ezt tudom felvenni. A sírhoz menet szólok az urnát vivő gyászhuszároknak, majd többször meg kell állnom, dombon van a miskolci Deszkatemető. Szólok, megállnak, többször, mögöttük is megáll a menet. Eljutok a sírhoz, fehér rózsát a gödörbe és öcsémmel egy-egy gesztenyét; anyám kérése, apával szedtük. Most anyám hamvai és a gesztenyék apám hamvai mellett. A torban unikum, pálinka, mondják a rokonok, akikkel utoljára apám temetésén találkoztam, nem nézel ki valami jól.
Anyám halálhírére megdagadtak a lábaim.
Mondták, a szíved, attól van, azonnal menj orvoshoz. — Sose volt baj a szívemmel.
A temetés után háziorvos, sürgősségi, az utolsó utáni pillanatban jött be, mondja a doktornő, nem éreztem a veszélyt. Két hónap kórház, beavatkozás.
A lábdagadás volt a jel, anyám figyelmeztetett.
Aki az utolsó éjszakán, sógornőm ült az ágyánál, újra megszült.
Ezt mesélte menyének, hogyan történt.
És megint megtörtént.
Halálos ágyán nem engedett meghalni.
A szövegben Juhász Ferenc-idézet.
Felhasznált irodalom: A hamvasztás menete (gyaszhuszar.hu).