Keresztesi József (Fotó: Tóth László)
Sosem találkoztam Petri Györggyel.
Ha találkoztam volna Petri Györggyel,
miről beszélgettünk volna Petri Györggyel?
Biztos meghívott volna egy vodkára,
én visszahívtam volna egy vodkára,
így haladtunk volna vodkáról vodkára.
Beszélgettünk volna a költészet tárgyáról,
az alanyi költészet tárgyáról,
és a tárgyias költészet tárgyáról.
Arról, hogy az ember mit rejt el a versben,
és hogy mit ad ki magából a versben,
egyáltalán mi az, hogy ember van a versben.
Hogy amikor kivág egy font húst önmagából,
ennen Shylockja, kiadja magából,
akkor tőkehúsként adja ki magából,
vagy e hús révén egész mással számol,
száz gramm termékhez százhatvan grammal számol,
legalább száz napig érleli, úgy számol;
és akkor vajon friss pecsenyehúsként,
vagy füstölt-szárított szalámihúsként —
a vers testében hol az ember húsként?
Lehet, hogy így kocsmáztam volna Petri Györggyel,
erről beszélgettem volna Petri Györggyel,
kilépőt is ittunk volna Petri Györggyel.
Jómagam, amikor ezt a verset írtam,
direkt nem Petri György modorában írtam,
pedig félig-meddig rá gondolva írtam.
Amikor ezt írtam, gondok között voltam,
önmagamban bizonytalan voltam,
keresztúthoz értem, válaszúton voltam.
