Szonettek Farkas Zsolt mai magyar prózafordításában
Farkas Zsolt (Boda Emese fotója)
130 A nőm szeme abszolút nem ragyog, mint a nap. A korall sokkal pirosabb, mint az ajkai. Ha a hó fehér, akkor az ő mellei barnásszürkék. Aranyló loknik helyett fekete dróthaj a fején. Láttam már mindenféle színű rózsákat, de az ő arcán semmi ezekhez foghatót. És léteznek parfőmök kellemesebb illattal, mint amit a nőm lehelete áraszt. Szeretem a hangját, de azért nem mondanám, hogy nem létezik ennél tökéletesebb zene. Bevallom, sose láttam, hogyan jár egy istennő, az én nőm mindenesetre kicsit trappolva. Egyet viszont mondhatok: a szerelmem van annyira különleges, mint bármelyik hazug hasonlatokkal meghamisított nő.
138 Mikor a nőm esküszik, hogy ő a megtestesült hűség, hiszek neki, persze tudom, hogy hazudik, de hátha egy tudatlan kis ifjoncnak gondol, aki tapasztalatlan a világ hamis fortélyaiban. Így próbálom hiún fiatalítani magam nála, persze tudja, hogy legjobb napjaimon már túl vagyok. Álságos beszédének egyszerűen hitelt adok, így nyomjuk el karöltve az egyszerű igazságot. De miért nem mondja meg, hogy hűtlen? És én miért nem mondom, hogy öreg vagyok? Ó, a jó szerelem a látszólagos bizalomra épül, és a kor a szerelemben nem rajong az évszámokért. Szóval hazudok neki, ahogy ő nekem, és így legyezgetik hibáinkat hazugságaink.
