Hogyan együnk tájat
Tájat enni nem könnyű feladat. Az alábbi egyszerű lépéseket követve sikerülhet.
Nézz rá a tájra anélkül, hogy látnád. Szemedre félig-sötétet rakj, fátyolozd le a látványt, mintha menyasszony lenne. Láttalanítsd, ami látható, és lásd meg, ami nincs. Szemeid pásztázzák a láthatár azon pontjait, amik egy megfogható, nagyobb kiterjedésű terület ígéretét határolják.
Második lépés, hogy ne gondolj a virágokra. A virágokra, amikkel a férfi soha nem ajándékozott meg. Az éles levelű kardvirág volt a kedvenced. Naiv módon az ő virága akartál lenni, újra a saját tested részévé válni.
Ezen a tájon nincsenek virágok.
Harmadik lépésként idézd fel, hogy a nők eredetileg nem a szájukkal ettek. Négykézláb jártak, hogy közel maradjanak a sárhoz, amiből származtak. A férfiak ötlete volt felegyenesedni. Az első nőnek, akivel a mitokondriális DNS-eden osztozol, még erőlködnie kellett, ha fel akart nézni az égre. Didergett a hasához tapadó jeges sártól; nem a szájával nyelte el a túléléshez szükséges dolgokat. Példáját követve használd te is azt a másik belső űrt.
Aztán jusson eszedbe, hogy az általános nézettel ellentétben az eget ketrecbe lehet zárni. Gondolj erre és űzz ki minden más gondolatot a fejedből, különösen a virágokat. Színekre se gondolj, túlságosan emlékeztetnek a szirmokra. Szürkeséget képzelj el. Segíthet, hogy országod vezetői támogatják a tarvágást.
Mindeközben folyamatosan koncentrálj, szájad tartsd csukva. Állkapcsaid helyzetének kimozdítása tönkreteheti az eddig elért eredményeket. Állkapcsaid őrzik a beteljesítetlen ígéreteket és a ragadozó múlt emlékét. Ne nyisd szét őket.
Utolsó lépésként hinned kell a tájban, mert a táj biztosan nem hisz benned. Virágoktól fosztott, könyörtelen emlős, de ne feledd: te is az vagy.
Hogyan adjunk életet virágoknak
A statisztika alapján a nők csupán tíz százaléka képes életet adni virágoknak; azonban az állapot aluldiagnosztizáltságának köszönhetően a valós szám inkább tizenöt-húsz százalék lehet.
A legtöbb nő, aki életet adhat virágoknak, képtelen bármi másnak életet adni.
A hasüreg hőmérséklet–nedvesség aránya kedvez a növényi tevékenységnek. Mikroklímájában könnyedén fejlődhetnek viaszos, szoborszerű szirmok. Fontos észben tartanod, hogy a cél nem feltétlenül vonzza magával a növekedést. Természetes, hogy úgy érzed, az életed nem halad semerre; valószínűleg tényleg nem halad, ellentétben a benned levő virágokkal.
Éjszaka nőnek. A fény hiánya arra ösztönzi a sejteket, hogy mozdítsák el tektonikus vonalaikat, és alakítsanak ki új területeket. Kúszik a véred a sötétben. Hasadban kontinensek vándorolnak az összetartás illúziója alatt. Rügyeit keringeti a méhed, megfélemlített petefészkeid halvány szirmokat ringatnak. Érzed, ahogy színük minden nap kissé változik. A cél nem feltétlenül vonzza magával a növekedést, a fájdalmat viszont igen. Kardvirágokban reménykedsz. A személyiséged és a növényszimbolika közti viszonyt latolgatod, félve, hogy aszfodéloszok kelnek majd ki belőled.
Kipróbálsz bizonyos mozdulatsorokat, kipróbálsz különféle gyógyszereket, de végül specialistára van szükség a virágok kimetszéséhez. Neked nem kell tenned semmit, a szülésre sem emlékszel, hiszen altatnak. Azt sem láthatod, minek adtál életet: szövettanra küldik, olyan latin nevekkel ellátva, amibe valószínűleg soha nem egyeznél bele.
A szülés után senki nem hivatkozik rád anyaként. Melleidből éjjeli tej folyik, szád sötétséget zabál; fogaidból hegyek lesznek, szemhéjaidból felhők.
Hogyan találjuk meg az alagutat testünkben
Két hónapja műtöttek, még mindig nem vagy hajlandó leszedni a tapaszokat. Nem akartad látni, hogy olyan nő lett belőled, akinek négy lyuk van a hasán. Nem akartad tudomásul venni, hogy ez összefügg azzal, hogy túl későn jöttél rá, az embernek objektumokkal kell körülvenni magát: szabadidős tevékenységek mint objektumok, emberek mint objektumok, egészséges életmód mint objektum; még a természet is részeire darabolt és háziasított, mint a park, ahova jársz: mindig olyan zsúfolt, hogy kezdi elveszteni kapcsolatát a földdel, lassan átalakulva az antropocén jelentéktelen múzeumává.
Anyád viseli gondodat a műtét után. Aggasztja, hogy nem akarod levenni a tapaszokat, és még inkább, hogy nem tudod megindokolni, miért.
Talán mert az arcod egy olyan nő arca lett, aki túl sokat sír. Talán mert félsz, mi van a tapaszok alatt. Talán mert nem akarod látni a négy, tested mélykérgébe vezető féregjáratot.
Inkább alagutat látnál.
A lyuk egy valamiből kivájt semmi, forradalmi gesztus, az egység tagadása. Az alagút a hit tanúja. Ahhoz, hogy kiásd, hinned kell benne, hogy képes vagy áttörni a semmin, a valamin. Négy hasi lyukad lehetne egy alagút bemeneti nyílása is, olyan alagúté, ami a belső tájadhoz vezet, az egyetlen tájhoz, aminek látványán nem kell másokkal osztoznod.
Az alagút megtalálása egyetlen lépésből áll. El kell hinned, hogy az alagút létezik.
A táj a méhedből, tested legnagyobb szennyezőjéből nyílik. Nem csak mérgező, hanem drága is: hatezer dollárnak megfelelő összeget fizettél, hogy megfékezzék szertelen növekedését. Ez a legdrágább tulajdonod, és senki nem látogatja. Nem csoda, hogy rendelkezik a belső tájak növesztéséhez szükséges nyugodt környezettel.
Végül azt mondod anyádnak, félsz, hogy sebeket találnál a tapaszok alatt, pedig rájössz, hogy pont az ellentétjétől félsz: hogy bezárultak a sebek, és nincs semmi bizonyítékod arról, hogy van egy táj, ami csak a tied.
Hogyan temessük el a férfit, akivel sosem találkoztunk
Olyan férfit szeretsz, akivel még sosem találkoztál, és felötlött benned annak a lehetősége, hogy haldoklik; sőt, miután végiggondoltad, hányféleképpen lehet meghalni, arról is meggyőzted magad, hogy a férfi már halott.
Eltemetéséhez virágokra lesz szükséged. Lehet, hogy olyan nő vagy, aki nem érdemel virágokat, de ő ettől függetlenül megajándékozott volna velük. A temetkezési szertartás megkezdésének feltétele, hogy kitaláld, milyen virágokat hozott volna neked.
Fontos, hogy eltaláld a virág fajtáját. Gondolj a szájára. Vékony, enyhén ívelt, bizonyára láttad már valakin; borosta a szegletekben és éles, enyhén sárgás, egészséges fogak. Gondolj a virágokra, amiket ez a száj magába húzna, megdarálna, feldarabolna, lenyelne. Kardvirág, természetesen. Rózsaszín kardvirágot kapnál tőle.
Kezeidet használd ásásra. A helyszín opcionális, de ajánlatos ezerméteres sugárban kerülni gyerekeket és állatokat. Leggyorsabban az agyagos termőföld ásható, de ez nem feltétel.
Ásás közben gondolj a kezeire. Hosszú, elegáns ujjak, olyan művész keze, aki nem riad meg a fizikai munkától. Nem számít, hogy sosem találkoztatok; gyakran gondoltál őrá, ő pedig rád, így kerültetek kapcsolatba, a sötétben, amit csak a vakok látnak.
Nem szükséges mély lyukat ásni. Miután végiggondoltad a kezét, gondolj egyéb részeire is. Érts meg minden egyes részecskét, ami élővé tette; ünnepeld meg, hogy ezek a részek egy ideig harmóniában működtek. Nézz a gödörbe, amíg meg nem látod a kis részecskéket lebegni hibás, bizonytalan körvonalakkal, magukba foglalva mindent, ami valaha lehetséges volt.
Helyezz egy szál kardvirágot a gödörbe, és temesd be földdel. A kezeidet használd. Van, aki ezután szeret elmondani egy imát; tartsd szem előtt, hogy a test el fog tűnni a sírból, ha belekevered istent ebbe az ügybe. Legjobb, ha egyszerűen csak elmész, miután befejezted a talajmunkát, és elfelejted, hol nyugszik a test.
Ha az átéltek rossz hatással vannak szakmai életedre, gondolkozz el gyásztanácsadó felkeresésén. Csak gondolkozz rajta, de ne keresd fel; segíthet, ha rájuk gondolsz, komoly férfiakra és nőkre, elegáns, unalmas színű gyapjúkosztümben; tekintetükben megcsillan a vád szikrája, a teljes neveden szólítanak, és olyan dolgokat mondanak el neked, amiket már régóta tudsz. A gyásztanácsadókra gondolj, kemény munkájukra, megalapozott tanácsaikra; aztán gondolj a férfira, akivel még sosem találkoztál, és beszélj neki a bánatodról, ahogy mindig is tetted.
Hogyan változzunk égő csipkebokorrá
Amikor tested elér egy bizonyos fájdalomszintet, automatikusan égő csipkebokorrá változik. Isten szól hozzád a bozótból, de nem érted, mit mond. Rosa Canina vagy, más néven vadrózsa, gyepűrózsa, ebcsipke, csipkerózsa, tüskefa; leveleid elhullajtod, de megtartod töviseid. Mikor termésed beérik az ősszel, vörös csipkebogyóid parázsként izzanak az éjszakában, vonzva a gaztevőket és számkivetetteket. Tolvajok és gyilkosok keresnek nyugalmat tövises karjaidban, szégyenteljes titkaikat suttogva el. Ágaid alá heveredve sírni kezdenek, sok idő óta először.
Égsz, de nem égsz el. Pedig szeretnél. Az égető érzés újabb műtét előjele. Bárcsak értenéd a fájdalom nyelvét, bárcsak lenne nyelve a fájdalomnak, takaros, zárt rendszer, amit meg lehet fejteni, aminek értelme van, ami túlnő saját magán.
Fájdalmad a termékenység jele, potenciális társadalmi hozzájárulásod jele, de szelídnek kellene maradnia, nem pedig lángolnia. Megterheled a közegészségügyet, hiszen több mint egy évtizedre és tizenöt orvosra van szükség égésed anatómiájának feltérképezésére.
A fájdalom az alhasadban kezdődik, középpontodban, a méhed körül és a méhedben. Belső tájad tüskés bozótokból áll, ránőnek a petevezetékeidre, megzsarolják a petefészkeidet, ringatják a méhed, fenyegetéseket küldenek a combodnak. Nősténynek lenni annyi, mint égni. Országod népesedést célzó kezdeményezéseket indít, szőke gyerekek néznek le rád a málladozó épületek falairól, ez egy büszke nemzet, számít a hozzájárulásodra.
De te csak égsz, kiszámíthatóan, mintha valami népszerű dal szövege lennél, baby, I’m burning, my body is on fire. A Rosa Canina virágai fehérek, mint a menyasszony ruhája. Tövised felsértik a körömágyadat. A legnagyobb csalódás számodra, hogy nem lehet test nélkül létezni. Kis piros mementókat ásol a körmeid köré, emlékeztetőül, hogy nincs menekvés.
Bárcsak megérthetnéd, mit mond benned Isten.
Bárcsak megtanulhatnál egy nyelvet, amit egyedül te értesz.
Bárcsak megehetnéd a csipkebogyókat, és megmérgeződhetnél.
Bárcsak kioltathatnál.
Hogyan együnk vulkanikus hegységet
Segít, ha füstből vannak az álmaid, ha ébredés után is körüllengenek, enyhén kénes szagot árasztva.
Tűzzel álmodni azt jelenti: szeretnél megtisztulni, de nincsenek rá kíméletes módszereid.
A Vezúv kitörése előtti napokban Pompeii és Herculaneum lakói mind tűzzel álmodtak, de szégyenükben nem beszéltek róla. Macskáik viszont megértették a szeizmikus változás jeleit, tömegesen hagyták el a városokat. Gazdáik a Vulcanalia ünnepére készültek: arra, hogy a tűz istenének tiszteletére kisebb állatokat és halakat vessenek áldozati máglyára.
Az ünnepre a Vezúv is készült, a maga módján.
Ha vulkanikus hegyet eszel, a múltra gondolsz. Tömeges kihalási eseményekre, civilizációk bukására, arra a napra, amikor bevittek a gyerekpszichiátriára. Ha vulkanikus hegyet eszel, tudni akarod, megállítható-e valami, ami elkezdődött.
Uralnod kell a légzésedet. Nem lehet egyszerre hegyet enni és lélegezni. A felkészülés során végezz légzőgyakorlatokat, hogy minél nagyobbra nőjön tüdőkapacitásod.
Első lépésként nyald meg a hegyet. Állapítsd meg, hogy andezittel, bazalttal, gabbróval vagy egyéb kőzettel van-e dolgod. Mérd fel az erőviszonyokat.
Ezután rakj kis tüzet. Mutass be áldozatot Pompeii és Herculaneum lakóinak, azoknak, akik reményei kioltattak, gyümölcseik hamuban érlelődtek, lakomájuk, a töltött pele és a rózsavizes bárányagy évszázadokig várt elfogyasztásra a hamuréteg alatt. Addig sírj, amíg könnyeid ki nem oltják a tüzet. Ha szomorúságod valóban nagyobb, mint a hegy, ez nem okozhat problémát.
A hátramaradó hamuban forgasd meg a nyárderék gyümölcseit. Változtasd szürkévé a lilát és a sárgát. Hagyd ott az így kapott gömböket, hogy a vulkanikus klímán konzerválódva régészeti leletté válhassanak. Ha a pompeiiek és herculaneumiak nekiálltak volna közösen megenni a Vezúvot, elodázhatták volna szörnyű végüket. A vulkanikus hegyek evői szelíden élnek, nem vágynak szélsőségekre, megelégszenek az időskori csendes elmúlással.
A tűzáldozat bemutatása után kenj hamut az arcodra, hogy megmutasd a hegynek, belőle vagy.
Hogyan együnk gyűrthegységet
Gyűrthegységet enni abból a szempontból egyszerűbb, hogy a kisebb szélesség könnyebben kezelhető; ellenben az ilyen hegységekre jellemző nagyobb hosszúság több kitartást kíván.
Hegyevést ajánlatos üledékes gyűrthegységgel elkezdeni. Ennek ásványai a Mohs-skála alsóbb felén helyezkednek el, tehát elfogyasztásuk kíméletesebb az állkapoccsal és a fogakkal, mint például a vulkanikus hegyeket kitevő, a skála magasabb felét elfoglaló ásványok.
A vulkanikus hegyekkel ellentétben az üledékes kőzetek elfogyasztásakor nincs korlátozva a légzés, nyeléskor viszont vigyázni kell, mert a mésztartalmú elemek fulladásra hajlamosíthatnak. Érdemes óvatosan, megfontoltan enni. A diagenezis elején tartó, laza üledékek fogyasztásakor tilos sírni: a könny tartalmazta vegyületek feloldhatják a frissebb üledékeket.
Az alábbiakban összetétel szerint sorolunk fel néhány gyakoribb gyűrthegységtípust és az elfogyasztásuk sajátosságait.
Löszhegység elfogyasztásakor könnyen meg lehet fulladni a kőzetben található apró szárazföldi csigák vázaitól. Még ennél is rosszabb, ha óvatlanul olyan kőzetdarabot nyelsz le, amiben régiónk legutóbbi jégkorszaka, a Würm-glaciális alatt elhunyt állat maradványai szunnyadnak. Álmukat megzavartad, benned fognak tovább álmodni, mindaddig, amíg át nem éled és meg nem érted lényegüket. Érzed gyapjas bundájukat, agyaraik a csigolyáidat karcolják, lábdobogásaik megkétszerezik szívverésedet, árnyékodban egy csorda árnyéka jelenik meg, testedet jegesség járja át. Látod, ahogy óvva terelgetik kicsinyeiket egy befagyott tavon; ahogy élelmet keresnek a sztyeppén vándorolva; ahogy szemük sarkából félve lesik újfajta ragadozók megjelenését. Hagyd, hogy átjárjon mindaz, amik ezek az állatok voltak.
Karbonátos kőzeteket: mészkövet és dolomitot enni a tenger mozgásának imitálásával lehet. Javasolt az egyszerű, hullámzó mozgás, a karok lengetése. Így közelítsd meg a hegységet. Koncentrálj illékony, cseppfolyós tartalmaidra. Add át reményeidet a hegynek. A hegy tudni fogja, mihez kezdjen velük. Neked a hullámzásra kell bíznod magad; hagyd, hogy sodorjon a víz, a tengerig sodorjon, a tengerben algák oldjanak fel, kivonva belőled az értékes anyagokat; tengeri liliomok, korallok, csigák építsenek belőled vázat, hullámverés aprózzon el, fúrókagylók és rákok ostromoljanak, mélyrétegekbe áramolj, a föld mélyébe cementálódj. Ess atomjaidra, keringj a vízben, a levegőben, a jégben, csapódj hozzá szerkezetekhez, rakódj le, majd válj le megint, töredezz szét a felismerhetetlenségig, állj össze, épülj újra.
Ha a mészkő márvánnyá alakul, gondolj arra, hogy a gerinced is egy oszlop, egyedül tartja a roskadozó csarnokot, ami a tested. Hogy lehetsz úgy királyi sarj márványcsarnokaidban, ha senki nem viseli gondodat. Kezedért nem versengenek, nem kapják el a közéjük vetett virágcsokrot az egymás sárba tiprásával és kibelezésével foglalatoskodó férfiak. Gondolj elvesztett palotáidra. Azt mondják, minden ember érték, de nem látsz gazdagságot. Anyádat áprilisi sárban szülte anyja, ez az örökséged. A kórház lépcsőiről gurult le, miután elhelyezte az újszülöttet a legfelső fokon, arccal a sárba, márványtalanul. Aztán örökre eltűnt.
Hogyan aludjunk vulkán belsejében
Elfáradtál.
Gyomrod megfagy, ha az univerzum nagyságára és a halál bizonyosságára, a kettő közötti helyzetedre gondolsz. Így találsz rá a vulkán kürtőjére, forró szemhéjad alól pattan ki egy szorongásos roham során.
Vigasztalódni akarsz olyanok által, akik már nincsenek. Ez a kráterbe vezető első lépcsőfok.
Álmaid kénből vannak. Felébredve a pokol szagától bűzlesz. Akkor lett alvászavarod, mikor tizenkét órás műszakokban dolgoztál, három nappal, három nap szünet, három éjszaka, fillérekért adtad el a nappalhoz és éjjelhez fűződő viszonyodat idegen részvényeseknek, bízva abban, hogy ez a helyes út, írásra használni a szünnapokat és a szellős éjszakai műszakokat.
Az alvás sosem bocsájtott meg. Kiáradt, majd elapályosodott, felfedve a lecsupaszított tájat, amivé lettél.
A fakitermelt vidék csendje valaminek a jelenlétéből, nem pedig hiányából fakad. Mélyen a kérges, repedezett földfelszín alatt magmakamra bugyog. Megvigasztalja a jeget a gyomrodban, mikor a halálra gondolsz.
Azt hiszed, mások is állandóan a halálra gondolnak; mikor rájössz, hogy nem, elszégyelled magad. Azzá a rettegett, ronda nővé váltál, aki túl sokat gondolkozik. A gondolataid miatt érzed ezt a jeget, vagy nyughatatlan ujjaid tapintottak ki valami primitív, egykor gyönyörű dolgot, ami keringésbe hozza az agyadat? Ha tudnád, isten lennél.
Az alvás segít abban, hogy ne gondolkozz. A gyógyszer, amit a halállal való megküzdéshez kapsz, hagyományosan altatóként hat. Erőlködsz, hogy ébren maradj. Tested eggyé válik az ágyaddal, fejed a párnáddal, bőröd a lepedőddel, és ez a szörny napi 16–18 órákat alszik.
A magma melegen tart. Hamu-kamráidban kontinentális mértékű pusztításról álmodsz. Vagy álmodsz és rombolsz, vagy élsz és rettegsz. Boldogtalanságod a választás illúziójából fakad.