Magam
Ne kérdezd, hogy ki vagyok, mert
magamat csak hírből ismerem.
Leoltottam bennem a villanyt,
és azt hiszem, így jobb nekem.
Azt mondják, ő fröccsöntöttebb,
egy filléres tucatdarab,
durrdefektes gojzervarrott,
talán tarkátlan tarkabab...
Azt mondják az ő írisze
fakóbb, mint az én íriszem.
Még nem tudom, hogy mit higgyek,
de azt hiszem, hogy elhiszem.
Ne kérdezd, hogy ki vagyok, mert
magamat csak hírből ismerem.
Azt hiszem, hogy megismerni
nem mertem és nem is merem...
Reszketek, hogy megmutatja
az újravillanó neon,
hogy bal sarokban sír a szét-
tört porcelánnapóleon.
Galacsin
Ha tudnál, máris elmennél.
De, mintha füzetlap lennél,
kitép és elolvas.
A pontos j-knél hümmög egyet,
rád firkant egy érdemjegyet.
Az ujja filctollas.
Szállingózó radír-srapnel,
satírozott gondolatjel:
mintha újraírna.
Majd önmagadba gombolyít,
a rozsmező felé hajít.
Majdnem konyec filma.
Most egy hétre félbehagy,
meglátja, hogy miféle vagy
május negyedikén:
Majd gyúr belőled galacsint,
míg szánakozva rád kacsint
az átmeneti fény.
