Tim Mariann: Versek

én csípem, ő csíp

Különben csípem ezt a kakast
még ha úgy össze is kaptunk egyszer
(Akkor azért megijedtem,
egy hosszú pillanatig úgy volt,
ő nyer, én meghalok)

és mert azóta félek tőle
egyre csak lesem
végül megfenyegettem, hogy megeszem
ő meg fenekedik rám
ahányszor meghallja a hangom
rohan, acsarkodva kukorékol felém
vörös héjas madárszemét gyilkosan szegezi rám

igazából lenyűgöz és rettegek

Pedig úr ő a talpán
a hölgyeit mind előre engedi az udvarból kifelé
és este behajtásnál a kapu mellett addig áll
míg az utolsó tyúkasszonya be nem sétál
– nem vicc –
s ha csak egy is hiányzik, kint szobrozik
míg teljes lesz az ól népe.

Alfák alfája, becsülendő madár,
csíplek.
akiért a lábtörlő

Ma rájöttem, hogy a szomszéd az én lábtörlőmet használja
bizonyára évek óta
furcsálltam én mindig is azt a sok sarat
míg ma rajta nem kaptam.
Őrület
mintha mi sem történt volna
köszönt és ment tovább
a lakásához
persze ott úgy lépett, nehogy foltos legyen az övé
eszembe jut az a mondás, hogy másnak a lábtörlője vagyok
úgy érzem magam mint akit kihánytak
vagy le.
gerillaültetés

a szomszéd kertjébe sutyiban egy fügefát ültettem
ősz volt, ritkán jönnek
gondoltam majd tavasszal megtalálják
de rögtön szemet szúrt nekik

azóta a kertemben rendre új hajtásokat lelek

az utcára rendszeresen ültetek
fenyőt és egyéb tájidegen fákat
azon a szerencsétlen ponton a ház előtt
a harmadik fa szenved ki
meggyőződésem szerint azért
mert egyik sem odavaló