a plafon mögül közelítek van aki csak meghalni megy haza ha elég sokáig tartom nyitva a szemem lehet megszökhetek megint én hatféleképpen tudok sírni ellenőrizted mikor sorban álltunk a vásárhelyi cégbíróságon és mondtad hogy utálod magadban hogy feláll neked ettől én nem utáltalak soha magamban arra kértél ne mondjam senkinek érzéseket ne mutassak nyilvánosan könnyű volt mert nem éreztem már nem éreztelek az őzek avarra fekszenek arra tanítja az anyjuk ott várják meg lepje be őket a hó azért pöttyösek arra tanítja az anyjuk hogy várják meg belepje a hó és amelyik őz felkel mielőtt megfagy remekül tud majd védekezni
Levente
sokat gondolsz a végrendeletedre nincs jobb hangszer az emberi testnél ha beszélünk éneklünk szeretkezünk hogy rezonál és rezeg meg hogy ismerek-e mert ismerhetek valakit aki megbízhatóan preparál – hangszerkészítőt mind ismerünk képzeljem csak el a csontok a körmök hányféle furulya a porcok kis kalapácsok claire de lune az inak la mer egy dob egy xilofon — gondoljam csak el besétál Gazsi és eszedbe jut hogy mikor megdöglik elkérheted vagy csak mondjam el hova ásom a bőrét a legszebbre preparálom azt hiszem lassan menned kell a macska a szőnyegen piheg az ágyon egy férfi akit szeretek tanul megkülönböztetni sóhajokat sikolyoktól itt nincsenek hangszerek
szerelmes vagyok egy szatelitbe
a tömbház előtt nem vágták ki a fákat nem húzom be a függönyöm feltűnik szinte minden este a kurrens ökológiai-gazdasági helyzetekben szinte vállalhatóan szerelmes vagyok egy szatelitbe apám szerint túl magasra török anyám sokszor gondol rám éjjelente fehér éjszakáknak nevezik mondogatja az öcsém szerint mi nők megkettőződünk sirokai szerint mindig is ketten voltunk az öcsém felhív hogy ettem-e pedig a testem karcsú fémváz szimmetrikusra szegecselt úgy siklik az éjszakában ahogy denevérek csak álmodni mernek a gyümölcs a kenyér itt egész idegen érted? nem érti, később elköszön apám háta rozsdamentes acél anyám évekig tengerszemként él majd fáradt hegyek párája lesz öcsém homok és bolygóközi szél majd engedi s egy este elindulok feléd szobából szőnyegen asztalon szobanövényen ablakon fakoronákon át alattam lassan fordul a föld csikorognak az orchideák
