Maçar iraudolaume ıdägaine nhêlwän.
A legfrissebb Dűlőben, amely a magyar irodalom idegen nyelvű fordításaival foglalkozik, olyan tekintélyes életművel rendelkező fordítók szólalnak meg, mint Wilhelm Droste, Joëlle Dufeuilly és Heike Flemming. A műfordítóképzésben szerzett tanári tapasztalatairól Imreh András számol be, Patrick Hersant arra a kérdésre keresi a választ, hogy költőnek kell-e lenni a versfordításhoz, és Márai egyik regényének brazil kiadását is körüljárjuk. Az összeállítás záróakkordjaként Várady Szabolcs Tassonyi Helgára emlékezik.
- „…a lengyel olvasó pontosabban fogja tudni, hogy milyen kenyérről van szó, de az ízét kevésbé érzi” (Imreh András)
- „…azt javasoltam [Esterházy] Péternek, hogy tegyük a név után zárójelbe, hogy »egy bajszos Julien Sorel«, és akkor érthető lesz” (Joëlle Dufeuilly)
- „…mítosz, hogy a magyar nehéz és elszigetelt nyelv, amit a magyarok szeretnek terjeszteni” (Heike Flemming)
- „…Ady szerintem a fotóival is verseket írt. Biztos voltam benne, hogy ez a pasas valamit tud, amit nekem is meg kéne tudnom” (Wilhelm Droste)
- „a költő költőként, míg a nem-költő költővé válva fordítja a verset” (Patrick Hersant)
„Ki tudja, hány elemből adódik össze — de tény, hogy csak ritkán ennyire hibátlanul és intenzíven — egy ilyen együttlét.” (Várady Szabolcs)
dűlő
a műút irodalmi, művészeti és kritikai
folyóirat önálló tartalmú digitális melléklete
2024038
Sorozatszerkesztő: Jenei László
Szerkesztette: KŐRIZS IMRE
Grafikai tervezés: Nagy-Balogh Györgyi
ISSN 2062-4409
http://www.muut.hu/dulo
http://www.facebook.com/muutfolyoirat
A kiadvány megjelenését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap:
