Beszámoló a Mészöly Miklós Emléknapról, 2024. január 18–19.
Az emléknap előrendezvénye hagyományosan Polcz Alaine munkásságáról és szellemi örökségéről szól. Idén a Petőfi Irodalmi Múzeum Világjáték — Polcz Alain 100 kiállításról tartott előadást Török Petra, a kiállítás kurátora. A kiállítás 2024. március 23-ig volt látogatható. Úgy gondolom, nemcsak azok számára érdemes felidézni, akik esetleg lemaradtak róla, hanem azért is, mert Polcz munkássága és személye mindenképpen megérdemli, hogy az emlékév után is beszéljünk és gondolkodjunk róla.
Török előadásából megtudtuk, hogy Polcz mennyire tudatosan rendezte és készítette elő a PIM számára a kiállítás forrásanyagának nagy hányadát képező Polcz- és Mészöly-hagyatékot, egy rendkívül színes, kutatásra alkalmas — önkényes, személyes cenzúrától mentes — anyagot hagyományozva az utókorra. A kiállítás forrásanyagát azonban nemcsak a PIM-ben őrzött hagyaték képezte, hanem többek között a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár és az előrendezvényeknek helyet adó Wosinsky Mór Megyei Múzeum tulajdonában álló dokumentumok is.
A kiállítás Polcz munkásságának egyik legnagyobb teljesítményét állította tematikus és térbeli középpontba: az általa kifejlesztett Világjátékot, amelyet a pszichológia területén azóta is alkalmaznak játékdiagnosztikai módszerként. Mint ahogy a vizsgált gyermek a játékasztalt, úgy rendezték be a kurátorok a kiállítótermet — kis fafigurák helyett levelekkel, kiadott és kéziratos írásokkal, a tárgyaival: ékszerekkel, fényképekkel és egy gyufásdobozzal —, megelevenítve és részben rekonstruálva Polcz hátrahagyott világát.
A gyufásdoboz különösen figyelemre méltó tárgy, amely szemléletes bepillantást enged a férj és a feleség magánéleti viszonyába: a házaspár egy ponton ebbe zárta be rituálisan Mészöly csapodár énjét, akit Gergelynek neveztek el. Amint a gyufásdoboz díszítése és feliratozása elárulja, ez a doboz valójában egy koporsó, amelybe Mészöly 28 évet élt alteregóját temette a házaspár, miközben Gergely „testét” a pár közös emlékezetének apró tárgyi emlékei képviselik.
Török Petra egy további fontos és talán kevésbé ismert dokumentumra irányította rá a figyelmet. Ez a dokumentum Mészölynek Polczhoz címzett és Polcz által 1991 áprilisára, az Asszony a fronton megjelenése utáni napokra datált levele. Hogy férj és feleség bizonyos munkák során szerzőpárosként működött, ez egyre szélesebb körben ismert tény. Ez a levél viszont eloszlat minden kételyt afelől, hogy Mészöly „segített-e” a legismertebb és legsikeresebb Polcz-könyv megírásában: „De jó, hogy nem kértél kontroll-stilizálásra — nagy baj lett volna […]. Szóval, Aranyom, ez kitűnő! […] Írók Boltjában rendeltem 30 példányt.” Ennél nagyobb be- és elismerés Mészölytől nehezen elképzelhető.
A Mészöly Miklós Emléknap az itt felidézett kiállításnál és dokumentumoknál közvetettebben állított emléket is a szerzőnek. Az emléknapot Csötönyi László és Szörényi László köszöntői nyitották. Ezt követően az előző évi díjazott, Szeifert Natáliáról készült portréfilmet vetítették le, melyben a szerző személyes (és) írói tapasztalatai mellett Mészölyhöz való viszonyulásáról beszélt, kiemelve saját szövegszerkesztési eljárásait, amelyeken keresztül kapcsolódik Mészölyhöz – mint szerző a szerzőhöz.
Ezt követően — a korábbi évek gyakorlatától eltérően — a díjak átadása következett. Elsőként Tompa Andrea vehette át a Mészöly Miklós-díjat, melyet Szolláth Dávid laudációja kísért. Habár Tompa és Mészöly életútja és munkássága között aligha lehet hasonlóságokat felfedezni, Szolláth a forrásaik kimeríthetetlenségében, életművük változatosságában lokalizálja a két szerző kapcsolódását.
A Mészöly Miklós-emlékplakettet Baranyai János kapta, melyet Liebhauser János köszöntése követett. A laudáció Baranyai személyes és munkásságában tematikus kapcsolódásait emelte ki, amelyre a későbbi pódiumbeszélgetésben a szerző is reflektált.
A Mészöly Miklós-díj és -emlékplakett átadói között hangzottak el az emléknapot megelőző délelőtt lezajlott Mészöly Miklós vers- és prózamondó verseny győzteseinek előadásai. Szintén színesítették a programot szekszárdi tanulók zenés — egy zongorás és egy gitáros — produkciói.
Ezt a díjazottakkal folytatott pódiumbeszélgetések követték. Baranyai Lászlóval Liebhauser János és Ódor János beszélgetett többek között arról, hogy hogyan kapcsolódnak a díjazott művei, kiváltképp a Pálfordult világ és az Ünnepnap Mészöly Saulusához és Megbocsátásához.
Tompa Andreával Visy Beatrix beszélgetett — a Mészölyhöz kapcsolódásán túl — a szerző regénypoétikájáról, az abban domináló „más nézőpontok” kapcsán. Érintették a szerző erdélyi identitásának kérdését, azonban a beszélgetés hamar a szövegekben szereplő perspektívákra terelődött. Tompa kiemelte, hogy regényeiben olyan nézőpontokat tesz láthatóvá, amelyeket máshogy nem lehetne azzá tenni. Ezt szorosan összekapcsolódni látja az identitáskeresés vagy -sérülés problémájával, amelyek dominálnak adott szövegeiben. Visy ezzel összefüggően a megfelelő nézőpont meghatározásáról is kérdezte a szerzőt. Tompa kulcsfontosságúnak tartja a perspektíva kiválasztását, amelyet segíthet a via negativa elve vagy a regénypoétikai, esetleg etikai szempontok megfontolása is. Végezetül a térábrázolás és a többnyelvűség szövegszervező funkciói kerültek szóba, amelyről Tompa a korábbiakhoz hasonló tudatossággal és reflexióval beszélt.
A délelőtti programot az Alaine tomboláját követő koszorúzás zárta, melyet Nagy Boglárka szavai kísértek. Délután lehetősége volt a látogatóknak ellátogatni a Mészöly Miklós Emlékházba, ahol Lovas Csilla vezetett körbe a kicsi, de annál gazdagabb kiállításon, a két berendezett emlékszobán. Utóbbiakat a Mészöly–Polcz-hagyatékból rendezték be a házaspár bútoraival, a könyvei egy részével, festményeivel és egyéb ingóságaikkal, ezzel teremtve meg annak lehetőségét, hogy a befogadók ne csak értelmezzenek, de belépve egy — bár rekonstruált — térbe, megérinthesse őket az a miliő, amelyet Polcz és Mészöly teremtett maguknak.
A lokalitás kérdése a Mészöly-kultusz központi kérdéseként körvonalazódik — az irodalomtudományos és közéleti diskurzusban egyaránt. Ezt idézte fel Baranyai László is a pódiumbeszélgetés során, mikor arról beszélt, hogy Polcz egy ponton rájött, Mészöly sokkal inkább kötődik Szekszárdhoz, mint a Városmajor utcai otthonukhoz. Ezért is segített maga is létrehozni a Mészöly Miklós Emlékházat. Az ide költöztetett hagyaték és a városban megrendezett, Mészölyhöz kapcsolódó események, az idén is lezajlott Emléknap több szinten erősítik ezt a lokalitást, így tartva meg a maga helyi kontextusában a hagyományt, egy kicsit ellene dolgozva annak, hogy csupán egyetlen kitöltő eleme legyen egy üres, absztrakt „irodalmi térnek”.