Imreh András: Versek

Imreh András (Kép forrása: versumonline)

Őszi kollekció

Már az is furcsa volt, hogy tógában fogadta
a napkeleti követet, tógában és tarsolylemezben.
Ha lejjebb nézünk, látva látjuk:
a zoknivonal alatt nem nő a szőr már.

De Isten ments lejjebb néznünk.

Lepedőben, díszmenetben nem egyszerű.
Egy ballépés — már hasadt is a hajnal.
Aki csak néz és nem lát, azt hiszi, csurdé.

De mi tudtuk: így hódol a messzi vendég
szokásainak. Tudtuk: 3D-s nyomtatóval
csináltatott testtájékmintás, trükkös kis szexi jelmezt
(mintha ráöntötték volna, tényleg).
Tudtuk: szaunába indul, és nekünk is ott a helyünk.

Kibújtunk hát mi is zakónkból,
nadrágunkat a székre hajtogattuk,
lassan, tűnődve,
mint obligát légyott előtt,
méregettük kiegészítőinket.


Kelet-Európa
Christopher Whyte-nak

Komolyan, mit nem értesz. Átlépte, kérlek szépen.
Útban volt, sietett, nem is ismerte, gondolta, hátha nézik.
Azt a papírt? Azt töltsd ki. Csak magyarul? Jó, kitöltöm.
Mondjuk, egészségügyi okokból. — Jó, akkor családi.

Mi az, hogy nincs. Mindenkinek van. Meg amúgy se számít.
Miért, te meg azt kérdezed, hogy how do you do.
És érdekel, hogy van a csóka? Na látod.
Az ablakban? Meztelenül? Örülj neki.

Kezicsókolom, igen. Apám még tényleg. A kezét.
Menj egy határral arrébb, ott még a szájadat is.
Hogy a mosdót ne, illetéktelenül, a létesítményfelelős, tisztelettel?
De hát nem az van, hogy pisilned kell? Már bocsi. Akkor illetékes.

Az a női, de mindegy. Egyszer élünk.
Igen, az ételért forintban, az italt euróban.
Mit tudom én? Miért, a bor, az francia volt, nem?
Fizesd te, nálam nincs euró. Kérlek szépen.


Vidéki házőrzők

Elfajzott kuvaszok vagy farkaskutyák,
egyéves korukra végképp berekednek.
Vasláncukkal egy vascövek körül
reggeltől estig kotorják a port,
de éjszaka valami jótékony űrmélyi szellő
elegyengeti a terepet.

Éjszaka, ha ébren vagy, hallhatod
ahogy a feszülő lánc
egy pendüléssel kiborítja
tálukból a vizet.

Cézárok, Betyárok, Rablók,
bár ha rabló jön, úgysem ér el addig a lánc,
s ha elérne is, ők tohonya fürgeséggel
kotródnak be a bűzlő kutyaólba,
az alsó keresztdeszka élén
egyenként koppannak a láncszemek.