Sajó László: Versek

Áprilys

Ha nyári a reggel,
agg, beteg ember,
a padra leül, már izzad a hát.
Gondol az őszre,
télire össze-
húzza magán a csíkos pizsamát.

Régi, kiszáradt
bőre, a sárga,
kék erű írás pergamenen.
Kész, erejéből
ennyire, végül
már sose lesz meg a hexameter.

Fejben a verset,
néma betegnek
már csak az Isten érti szavát.
Szél fut a kerten,
halni se szebben,
lombban, egekben hárshavazás.

Csíkos pizsamáján,
istenhideg átjár,
vézna tüdőben a nyár didereg.
Halála leül
mellé, egyedül,
és pizsamát kivasal szíveden.

 
egy nap az étel
(hatvanhatballada)

anyám melléből a meleg tej édes
nem emlékszem de biztos az lehetett
akkoriban még nem volt bébiétel
rágcsáltam mint futballbelsőszelepet
anyám mellbimbóját mit jelentenek
ezek a szavak ezek a kibaszott
hasonlatok mit tudhatta egy gyerek
akkor és egyáltalán hogy meghalok

tízóraira aprítós bögrében
héjastul tejbe áztatott kenyeret
vagyis hogy apró darabokra tépte
anyám kanalaztam a héjak belek
fogytak bögre aljára ülepedett
utolsó morzsát is kikanalazott
étvágyam dicsérték nem mondták nekem
akkor és egyáltalán hogy meghalok

a menzán csorba tálcán az ebédem
eddmegleves meg amit nem szeretek
mindent meg kell enni! megdöglesz éhen!
amikor nem figyel az ügyeletes
sem és körülöttem a többi gyerek
lefújom a porcukrot és elrakom
a lekváros buktát majd előveszem
akkor és egyáltalán ha meghalok

uzsonna paprika zsíroskenyéren
bele se harapok hallom herseg egy
nagy falással megeszem az egészet
mit csinálsz köpd ki megfulladsz itt nekem
s még átlátszó paradicsomszeletek
apám sózta én nem meghalt én vagyok
morzsánként eszem a zsíroskenyeret
akkor és egyáltalán míg meghalok

vacsora tea kétszersült de én nem 
eszem többé már egyszer sem veletek
mint fogsorom őrizzétek emlékem
mint teában ázó kétszersültszelet
lebegek vala talajvizek felett
fogatlan halál semmivé áztatott
isten éltessen tovább benneteket
akkor is egyáltalán ha meghalok

Mátraszentimre, 2022. március 4. 
 
 

Kijövet a temetőből 

most van a nap lemenőben
napozok a temetőben
körülöttem nevek bőven
jön valaki neve kőben
te is hulla? nevet ő nem
tudja agya foga sincsen
amilyen a fog agy isten
átsüti a nap csontsovány
fekete műkő zongorán
kopogtat hullakopponyást
özönlenek folyton-folyvást
sosincs végük mondom tovább

kijövet a temetőből
megvesztegettem a temetőőrt
temetve vagy elhamvasztva
szálltam por a hatvanasra
nem mentem be a Cserepesbe
mert nincsen én se csak a teste
vagy az ötvenkilencesre?
netán a huszonnégyesre?
vissza a kurvaéletbe
vissza ebbe az ittésmostba
mindegy buszra vagy villamosra
derűsen hűsen hullamosva

A szövegben magyarnóta-idézet, József Attila-áthallás.