Áprilys Ha nyári a reggel, agg, beteg ember, a padra leül, már izzad a hát. Gondol az őszre, télire össze- húzza magán a csíkos pizsamát. Régi, kiszáradt bőre, a sárga, kék erű írás pergamenen. Kész, erejéből ennyire, végül már sose lesz meg a hexameter. Fejben a verset, néma betegnek már csak az Isten érti szavát. Szél fut a kerten, halni se szebben, lombban, egekben hárshavazás. Csíkos pizsamáján, istenhideg átjár, vézna tüdőben a nyár didereg. Halála leül mellé, egyedül, és pizsamát kivasal szíveden. egy nap az étel (hatvanhatballada) anyám melléből a meleg tej édes nem emlékszem de biztos az lehetett akkoriban még nem volt bébiétel rágcsáltam mint futballbelsőszelepet anyám mellbimbóját mit jelentenek ezek a szavak ezek a kibaszott hasonlatok mit tudhatta egy gyerek akkor és egyáltalán hogy meghalok tízóraira aprítós bögrében héjastul tejbe áztatott kenyeret vagyis hogy apró darabokra tépte anyám kanalaztam a héjak belek fogytak bögre aljára ülepedett utolsó morzsát is kikanalazott étvágyam dicsérték nem mondták nekem akkor és egyáltalán hogy meghalok a menzán csorba tálcán az ebédem eddmegleves meg amit nem szeretek mindent meg kell enni! megdöglesz éhen! amikor nem figyel az ügyeletes sem és körülöttem a többi gyerek lefújom a porcukrot és elrakom a lekváros buktát majd előveszem akkor és egyáltalán ha meghalok uzsonna paprika zsíroskenyéren bele se harapok hallom herseg egy nagy falással megeszem az egészet mit csinálsz köpd ki megfulladsz itt nekem s még átlátszó paradicsomszeletek apám sózta én nem meghalt én vagyok morzsánként eszem a zsíroskenyeret akkor és egyáltalán míg meghalok vacsora tea kétszersült de én nem eszem többé már egyszer sem veletek mint fogsorom őrizzétek emlékem mint teában ázó kétszersültszelet lebegek vala talajvizek felett fogatlan halál semmivé áztatott isten éltessen tovább benneteket akkor is egyáltalán ha meghalok Mátraszentimre, 2022. március 4. Kijövet a temetőből most van a nap lemenőben napozok a temetőben körülöttem nevek bőven jön valaki neve kőben te is hulla? nevet ő nem tudja agya foga sincsen amilyen a fog agy isten átsüti a nap csontsovány fekete műkő zongorán kopogtat hullakopponyást özönlenek folyton-folyvást sosincs végük mondom tovább kijövet a temetőből megvesztegettem a temetőőrt temetve vagy elhamvasztva szálltam por a hatvanasra nem mentem be a Cserepesbe mert nincsen én se csak a teste vagy az ötvenkilencesre? netán a huszonnégyesre? vissza a kurvaéletbe vissza ebbe az ittésmostba mindegy buszra vagy villamosra derűsen hűsen hullamosva A szövegben magyarnóta-idézet, József Attila-áthallás.