Az íróasztal mögött a forgószékben idősebb fazon ült, ruhája sötétszürke, majdnem állig gombolt zakóval. Fülének birizgálására pár szál hosszú, ősz haja is akadt még. Feje búbján halványszürkén világított a kopasz folt, erdei szikla. Molyfogónak megtette volna a füléből sarjadt dús szőrtömeg.
Szúrós volt a tekintete, két szeme alatt, barnás-rőt könnyzacskók, ráncokkal-erekkel átszőve. Fénylett az arcbőre, éles kis orra meg hajdani jó szaglás emlékeit idézte. Magas gallérja, melyet átlag mosoda be se vett volna, ádámcsutkáját szekírozta, és keskeny, fekete nyakkendője a gallér tövében olyan volt, mint egy egér, ahogy latolgatja, előbújjon-e a lukból.
Azt mondta: — A titkárnőmnek a fogorvosához kellett ellátogatnia. Maga Mr. Marlowe?
Bólintottam.