Hogy mit is jelent számomra Tandori Dezső, azt itt nem áll módomban (talán majd másutt?) elmagyarázni (mit is lehet, bárkinek, elmagyarázni? halott nyúlnak képeket?) — mindössze néhány „apróságot” szednék most csokorba (mint Salinger Buddy Glassa ama zárójeleket Seymour bemutatásakor).
Az első egy vers, mely mégiscsak prózába szedve jelent meg a Műút-blogon (és a 2008010-es szám Tandori 70-blokkjának bevezetőjeként), versformát csak később öltött, s lett ilyenként a klór egyik (szerintem nagyon is fontos) darabja (egyszersmind „elhelyezte” ugyanabban a kötetben az abszolút némaság és a „koan” című verseket is). (És ugyanekkor, még 2008-ban kezdtem el „írni” a Tandori fore√er című „idézetesszét” is.)
Következő évben, immár saját blogomon a TD-sztélével köszöntöttem a Mestert (később a Palócföld fogadta be ezt); tavaly pedig neki szánt félreütéseim madárrajával — mindezt megelőzte és követte számtalan idézet, átirat, hommage… — oda és vissza is azért.
Idén a 75. születésnapra egy teljes hosszú hétvégével készülünk e portálon: pénteken kikerül a Tandori újabb, nekünk készített rajzait bemutató galéria és aztán óránként a Műút szerkesztőinek köszöntői (magam a vasárnapi, PIM-beli felolvasásra íródó szöveggel készülök — az ünnepi eseményekről holnap délután adunk részletesebben hírt); szombaton a galériában látható képek mellé a kilenc felkért szerző által írt reflexiók lesznek olvashatók szintén óránként; vasárnap pedig három Tandori-vers mellett néhány további köszöntő — és ahogy Várnagy Tibbi mondta a 70. születésnapon: „magunknak több Tandorit!”