Nekem ez a folyó nem mond semmit, a medrét
feszíti, boldogan hajolnak hozzá a fák, nem
mond semmit, leúsznak, partra másznak
a vadkacsák, párzási időszak, a víz
közönye úszik itt, épp, mint
az ismétlés közönye. Úgy mosott
el, mint a tavaszi ár, kiöntött, dehát
miféle anyag vagyok én, és miféle
anyag az áradás készülő némasága. Egyedül
sötétedik. Gázlómadár röpte, szépséged
irtózatos közönye. Ág a vízhez. Így sodort
el.