Kikötői Hírek — olasz (2022. május 25.)

Ludmann Ágnes: Kikötői Hírek — olasz (2022. május 25.) Az olasz nyelvterület világirodalmi szemléje a Műút portálon A Kikötői Hírek szerkesztője: Szirák Anna

Május 23-án hétfőn ért véget a Torinói Nemzetközi Könyvvásár, amely idén rekordot döntött a látogatók számának tekintetében: a pandémia óta rendkívüli alkalommal legutóbb tavaly ősszel megrendezett eseményre több mint 168 ezer érdeklődő látogatott el. A Cuori Selvaggi (Vad szívek) címet viselő 34. kiadás számos újdonsággal készült az olvasóközönségnek, és a nemzetközi sztárszerzők személyes látogatásán túl az olasz újdonságok is teret kaptak.

Vendégrégióként Friuli Venezia Giulia irodalma mutatkozott be a vásáron, amely tartomány legismertebb íróját, Pier Paolo Pasolinit többek között Dacia Maraini írónő és Davide Toffolo képregényszerző méltatták, de Melania Mazzucco írásain keresztül szó esett Giambattista Tiepolo munkásságáról is.

Torino, a Könyvvásár színhelye

A fesztivál egyik fontos pillanata Maria Falcone megnyilvánulása, aki a 30 éve merényletben elhunyt szicíliai Giovanni Falcone (a szervezett bűnözés ellen társával, Paolo Borsellinóval karöltve fellépő ügyész) testvéreként a fiatal olvasóknak szánt programsorozatban a bátyja harcairól és morális hagyatékáról beszélt.

A nemzetközi irodalmi porond elismert szerzőin túl Skandináviától egészen Japánig számos olasz kortárs író és költő is képviseltette magát a fesztiválon, valamint az Európai Strega-díj átadására is sor került. A Strega talán az egyik legjelentősebb olasz irodalmi díj, amelynek különböző kategóriáiban az elődöntőbe kerülni önmagában is hatalmas elismerés. Az olasz kortárs szerzők között júniusban hirdetnek győztest, míg az európai válogatás nyerteseinek nevét a könyvfesztivál apropóján hozták nyilvánosságra: idén Mikhail Siskin és a magyar fordításban is megjelent belga Amélie Nothomb megosztva részesültek a rangos elismerésben.

*

Paolo Cognetti

Mindeközben Cannes-ban három olasz film is szerepel a versenyfilmek közt, ezek közül a 2017-ben Strega-díjat nyert Paolo Cognetti Le otto montagne [A nyolc hegy] című regényének filmadaptációját emelném ki, amelyet a belga rendezőpáros, az Alabama és Monroe, a Szex, mámor, rock’n’roll, valamint a Csodálatos fiú filmeket jegyző Felix van Groeningen és Charlotte Vandermeersch vitt vászonra, és bemutatója után tízpercnyi álló ovációval ünnepelték. A hegyek világát középpontba állító regény több mint 30 nyelven olvasható világszerte, és a táj metaforáján keresztül két férfi barátságát tárja elénk. Cognetti regénye abból a szempontból nem egyedülálló, hogy az olasz narratívában más, hegységek előtt tisztelgő, a természeti adottságokhoz igazodó, idomuló, azokat leképező emberi jellemet megjelenítő művekkel is találkozhatunk: ilyen például a szintén az Einaudi kiadó kínálatában megjelent Il giro del miele Sandro Campani tollából, de ez külön tanulmány tárgyát képezné.  Cognetti regényének címe egy, a történetbe foglalt nepáli mondára utal, mely szerint a világ közepe a Sumeru hegy, mely körül sugárszerűen foglal helyet nyolc hegy és nyolc tenger. A kérdés az, hogy ki tanul többet: aki végigjárja mind a nyolc hegyet, vagy aki meghódítja a Sumeru csúcsát? Aki minden egyes négyzetcentimétert felfedez és befogad, vagy aki egyetlen célt szem előtt tartva halad az életben? Pontosan erre a kérdésre adott válaszuk teszi oly különbözővé Pietrót és Brunót, a történet két főszereplőjét. A regény figyelemreméltó aprólékossággal mutatja be az Alpok kegyetlen, sziklás, gleccserekkel tarkított világát, amely keret nélkül a két főszereplő barátsága valószínűleg nem is születhetett volna meg. A hely összetartó ereje egészen gyermekkoruktól kezdve végigkíséri a két főszereplő életét, ugyanakkor e tér mindkettejüknek mást jelent: míg Bruno el sem tudja képzelni az életét máshol, kizárólag a hegyek ölelésében bír létezni, melyre szinte a hiányzó szülői kapocsként tekint, Pietro Milánó városából érkezik. Apja szigorú, magányos figurája meghatározó erővel bír az életében, ahogy a hegyek és a kirándulás iránti szenvedélye is, ám Brunóval ellentétben Pietro képes a hegyek ölelésén kívüli létre, ezáltal könnyebben fog szakítani a tér erejével.

„Pár nappal később ugyanabban a konyhában találtam a tehénpásztor fiút, aki a székemen ülve reggelizett. Igazság szerint előbb éreztem meg a szagát, minthogy megláttam volna: magán hordozta az istálló, a szalma, az aludttej, a nedves föld és a tűzifa illatát, amely számomra azóta mindig a hegyek illatát jelentette, és a világ bármelyik hegyében felismertem.” [Le otto montagne, 20.]

A gyermekkori barátság a könyv második részében csúcsosodik ki, amikor Pietro és Bruno Pietro apjának kérése szerint újjáépítenek egy 2000 méter magasságban lévő baitát (hegyi házat). Az újjáépítés során nem csak a ház kap új életet, hanem a két férfi barátsága is új mélységeket és magasságokat ismer meg. Kapcsolatukban visszatükröződik az édesapjukkal való viszonyuk: az apafigura meglétéből vagy éppen hiányából fakadóan a két férfi barátságra adott válasza merőben eltér egymástól, mégis azt láthatjuk, hogy a közös házépítés motívumán keresztül egy életre szóló, bármilyen szerelmi kapcsolaton túlmutató barátság alakul ki közöttük.

A Cognetti-mű és a belőle készült film tájai: az Alpok

A regény rendkívül pontos helyleírásokkal, jellemrajzokkal dolgozik, a hegyi színek, illatok is szinte érezhetők, kézzel tapinthatók. A tájra jellemző dialektus is megjelenik benne a maga egyszerűségében, rövid, a hegyi emberekre jellemző szűkszavúságával, és ezt a film is hűen tükrözi Alessandro Borghi és Luca Marinelli főszereplők beszédével. Bízzunk abban, hogy a film a cannes-i sikernek köszönhetően az itthoni mozikban is látható lesz, és ezáltal Cognetti írásművészete is közelebb kerül a magyar nézőkhöz, olvasókhoz.

Irodalom:
Paolo Cognetti: Le otto montagne, Einaudi, 2016.