Két kép

Édouard Vuillard: Dr. Vaquez a Szent Antal Kórházban
 
Végül az életünk kilök
magából: hogy mikor jön el,
az órát és napot nem tudhatom.
Előbb csak pár gyanús tünet: a légszomj,
émelygés, tompa fájdalom,
de már a homlokunkon ott a jel,
 
jól láthatón. Lesz egy szoba,
honnét ki többé már sose.
Vizelet, veríték szaga,
fejünk fölött váltott latin szavak,
nővérek elkapott tekintete.
 
Volt egyszer — egyre távolabb —
egy élet — lassan már a múlt:
család, pénzgondok, reggeli
kávé —, de szőnyegünk alatt
közben végig a borzalom lapult.
 
Az ablakon túl egy világ,
már nélkülünk: sárgás falak,
muskátli és dohányvirág
a kertekben, kutya szalad az úton át,
magasan jár a nap.
 
 
John Atkinson Grimshaw: Út a leedsi Headingley-ben
 
Nem jó itt kinn így este, egyedül.
Siess haza, és útközben ne nézz szét!
A hold üveggyapot felhők mögül
csorgatja zöldes, túlvilági mézét.
 
November: lombtalan fekete fák
göcsörtjei az ég szürkésliláján.
Nemrég még eshetett: a pocsolyák
bizonytalan tükörfénye a járdán.
 
Amerre nézel, az égen, a földön
olvadt jege ugyanannak a fénynek.
Valami hívás — nem tudni, kitől jön —,
Valami szavak nélküli ígéret…
 
Hold áztatta házak és kertfalak
között meleg sapkában, nagykabátban
lépkedsz, apró, enyhén groteszk alak,
az út holdfénytől csillogó sarában,
 
nehogy itt kinn érjen az éjszaka.
Kezedben éthordó, szatyor, fejedben
hírek, viták, pletykák háttérzaja
a Mindenség lidérces szirén-éneke ellen.
 
Az ablakok arany négyszögeit
az ágakon túl jobb, ha meg se látod!
Nem létezőt ígérnek: ha benyitsz
a kertkapun, mondják, ott megtalálod.
 
Siess haza — mert nem jó hely ez itt —,
kezedben ernyővel, hegedűtokkal!
A szív kiárad és közben szégyenkezik,
így egymaga, négyszemközt a titokkal…