Ovidius és Borbély Szilárd, az Aeneis és Parti Nagy Lajos Létbüféje, antik és kortárs irodalom közötti szárnyfesztávot kihasználva mozogni — ez olyasmi, amire kevesen éreznek nagy kedvet. A figyelem megosztása, a kétirányú érdeklődés pedig, és erre Krupp József írásai bizonyítékul szolgálnak, olyan teret alkothatnak, ahol ez a két pólus és a felőlük nyerhető belátások kölcsönösen élénkíthetik egymást.
Számomra kritikái olvasása és személyes beszélgetések alkalmával lett világos, hogy Krupp József olyan klasszika-filológus, aki emellett a kortárs líra szerzőinek munkásságát illetően — akik, egyébként, nincsenek kevesen — különösen nagy merítés ismeretében vonja le következtetéseit. Tehát filológusi figyelmét, a szövegkorpusz iránti gondosságát, a részletek iránti elkötelezettségét ezen a területen is érvényesíti. Az pedig már csak a kortárs irodalom iránt érdeklődők és a tájékozódni — de Krupp József kritikusi szellemiségéhez kapcsolódva korántsem eligazodni — vágyók szerencséje, hogy kritikái kivételes körültekintéssel, sosem deklaratív módon, tételes megállapításokat kihangosítva, de mindig az erényekre és hiányosságokra rámutatva lépnek kapcsolatba olvasóikkal.
Írásai ugyanis soha nem a felmerülő kérdések rövidre zárásában érdekeltek, nem a kritikai észrevételek utólagos aládúcolását végzik el, hanem éppen a részleteket illető figyelemnek köszönhetően, ezen észrevételek egymás mellé helyezése révén hagyják megmutatkozni azt, ami az olvasott szövegekben központi jelentőségű. És éppen ebből a nem eligazítani vágyó, de rámutató attitűdből, az olvasás gondosságából adódik, hogy amit talál, az valóban a szöveg szempontjából lesz jelentős.
Hogy többszörösen is hazabeszéljek, a Szinva-díj első nyerteséről, Szvoren Edináról a Műút folyóirat kritikarovatában (2013/37) Krupp József a következőket írja: „[…] a Folt [című elbeszélés] kisfiú szereplője azon elmélkedik, hogy »Desnya« nem ad neki zsebpénzt, hanem azt mondja, kérjen, ha kell neki valamire; ez pedig nem működik, mert hogy ezt megtehesse, »a semmi helyére« kellene »gondolnia valamit«.” Ebből az idézetből valahogy éppen az a szabadság látszik, amit ez az olvasói attitűd az irodalmi szöveg számára biztosítani tud — hagyni, hogy a „semmi helyére” maga a vers, vagy itt éppen ez a Szvoren-novella rakhasson valamit, még azelőtt, hogy a túl gyors eligazodást kínáló tételmondatok elfednék ezt a helyet, illetve hogy hamarabb kelljen gondolni valamit, mint hogy kiderülne, ami hiányzik, az még bármi lehet, és ezt a bármit addig kell gondosan körülvenni, aprólékosan körbeolvasni, amíg csak engedi.
Ebből egyenesen következik az a kritikusi gyakorlat, alaptechnika, ami Krupp József írásainak további sajátsága: a javaslat. Példaként egy olyan kritikáját említeném, ami szintén a Műútban jelent meg, és amit nemcsak azért fontos itt kiemelni, mert éppen egy olyan kötetről szól, ami egyszerre antik és kortárs, hanem mert egy olyan apró kiszólás található benne, ami gyorsan meg tudja mutatni e javaslatok mögött húzódó finom jóindulatot. A Fenyvesi Orsolya kitűnő és Krupp által is méltatott fordításában megjelent Vörös önéletrajzáról, Anne Carson remek kötetéről értekezve a következő idézet kerül elő: „Gérüón ledermedt, mint nyúl / a fényszóróban”, amihez aztán egy halk zárójelben hozzáteszi: „(122 — talán jobb lenne itt: »a fényszóró előtt«)” (Műút, 2018/65). És tényleg jobb lenne. Vagy ahol azt észrevételezi, hogy néhol nem jönnek ki jól a szöveg sorai a könyvformátum miatt, pedig a ritmus szempontjából ez különösen fontos lenne, akkor még ezt a „pediget” meg a feltételes módot sem teszi hozzá, egyszerűen rávezet, megmutat, nem szájbarág, nem kijelent és bizonygat, nem is érvel, csak odatartja, nézd, ez ilyen, döntsd el, jól van-e így.
Krupp József tehát egy olyan kritikusi attitűd képviselője, amire mindenképpen érdemes felhívni a figyelmet — reményeink szerint ehhez a Szinva-díj is hozzájárulhat valamiképpen. Ahogy természetesen és még inkább az is, hogy a díjazott egyetemi oktatóként is folyamatosan ezen dolgozik. És bár jelen kontextusban, mivel itt és most a kortárs irodalom területéhez vagyunk közelebb, kevés szó esett akadémiai munkásságáról, ismét szeretném hangsúlyozni, hogy ennek a kettős működésmódnak a következményeképpen igen sokat nyernek azok, akik kritikáit figyelemmel kísérik.
Meggyőződésem, hogy a kuratóriumi döntés, aminek folyományaképpen Krupp Józsefet a Szinva-díjasok között köszönthetem, a díj presztízsét növeli. A kuratórium és a magam nevében is szívből gratulálok Józsefnek Szinva Irodalmi Díjához!
(Elhangzott 2021. szeptember 3-án 16.30 órakor a Miskolci Akadémiai Bizottság Székházában, az ünnepélyes díjátadón.)