Kikötői Hírek — angol (2022. január 19.)

Hudácskó Brigitta: Kikötői Hírek — angol (2022. január 19.) Az angol nyelvterület világirodalmi szemléje a Műút portálon. A Kikötői Hírek szerkesztője: Szirák Anna.

Nehéz eldönteni, hogy az évvégi dőzsölést követő száraz január a legkevésbé vagy éppen a leginkább megfelelő időpont arra, hogy elmélyedjünk az alkoholfogyasztás kultúrtörténetében. Akár gyakorlati, akár pusztán elméleti érdeklődéssel viseltetünk ugyanis az alkohol és az alkoholfogyasztás iránt, számos – a legkevésbé sem száraz – történelmi tényt és anekdotát olvashatunk Mark Forsyth A részegség rövid története című mikrotörténelmi kötetében, amelyben a szerző időt, energiát és saját máját nem kímélve arra a kérdésre keresi a választ, hogy mikor, mit, hol és hogyan ivott az emberiség az őskortól a jelenig. Hisz ahogyan Forsyth a bevezetőben is rámutat, bár saját maga jelentős mennyiségű empirikus tapasztalattal rendelkezik a részegség állapotát illetően, mégis nehézséget okozna számára (még józanul is) megfogalmazni egy földönkívülinek, hogy miért is lelkesedik annyira az emberiség az alkoholfogyasztás iránt – hiszen az csak nem lehet az ok, hogy így akarjuk lassítani reflexeinket és ezáltal visszavetni saját pingpongtudásunkat. Forsyth tehát nem kisebb dologra vállalkozik, mint hogy az őslevesben őssört, azaz etanolt és széndioxidot kiválasztó mikrobáktól elindulva beszámoljon arról, hogyan és miért ittak az emberek a történelem során, hogyan jutottak alkoholos frissítőkhöz, mindezeket hol és kivel fogyasztották el, milyen vicceket meséltek a sumér kocsmákban és hogy úszkáltak-e borral teli tóban a kínai császár kegyeltjei a Sang-dinasztia idején. Megannyi izgalmas kérdés, de ne szaladjunk ennyire előre.

Mark Forsyth (fotó: Valentyn Kuzan)

Bár a magyar olvasóközönség a Lettero gondozásában megjelent A részegség rövid története révén találkozhat először Mark Forsyth nevével, a kötet 2017-es eredeti megjelenésére a szerző az Egyesült Királyságban már meglehetős ismertségre tett szert. Forsyth 2009 óta írja ugyanis az Inky Fool [Tintás bolond] című etimológiai témájú blogot, amelyben finom humorral számol be obskúrus és ma is használt szavak és kifejezések eredetéről. Az Inky Fool idővel olyan népszerűségre tett szert, hogy Forsyth első három kötete mind ebből merített ötletet: 2011-ben jelent meg a The Etymologicon, amelyben közvetlen, de elegáns stílusban mutatja be számos ismert angol szó és kifejezés eredetét és jelentésváltozásait. Ezt követte 2012-ben a The Horologicon, amely az órák könyvéhez hasonlóan a nap eseményeinek előrehaladása mentén ismertet ritka vagy már elfeledett szavakat, amelyek Forsyth megfogalmazása szerint túl szépek a mindennapi használatra. Ugyanebből a kötetből derül ki az is, hogyan mentette meg egyszer az akkor 77 éves brit filozófus, A. J. Ayer Naomi Campbell szupermodellt Mike Tyson tolakodó érdeklődése elől egy New York-i partin. Majd 2013-ban jelent meg a The Elements of Eloquence [Az ékesszólás alapelemei], amely 38 retorikai alakzatot mutat be szellemes és közérthető magyarázatokkal és olyan példákkal, amelyek az antikvitás irodalmától Quentin Tarantino-idézetekig és Katy Perry dalszövegeiig terjednek. Bár első pillantásra a fenti kötetek talán nem tartanak számot tömeges érdeklődésre, Forsyth humoros és közérhető magyarázatainak, valamint rendkívül elegáns és elasztikus nyelvhasználatának köszönhetően igen nagy népszerűségre tettek szert, olyannyira, hogy első könyve, a The Etymologicon 2021 karácsonyára például új, illusztrált kiadásban is napvilágot látott. Ugyanakkor épp ezek az érdekfeszítő témák és nyelvi finomságok azok, amelyek miatt Forsyth első három könyve, ha nem is lefordíthatatlan, de valószínűleg élvezhetetlen lenne az eredeti angolon kívül bármilyen más nyelven.

Mark Forsyth legutóbbi kötetei azonban nem csupán lefordíthatók, hanem élvezhetők is más nyelven: az A Christmas Cornucopia [Karácsonyi bőségszaru] néhány karácsonyi szokás eredetét vizsgálja, a faállítástól a képeslapküldésig, míg a The Unknown Unknown [Az ismeretlen ismeretlen] című nyúlfarknyi kötet amellett érvel, hogy a könyvesbolti barangolás legnagyobb öröme, hogy az ember olyasmire is rábukkanhat, amiről nem tudta, hogy keresi. Ezzel a meglátással valószínűleg a legtöbb könyvszerető ember azonosulni tud. Mindezzel pedig elérkeztünk a sorban legutolsó kötethez, A részegség rövid történetéhez, mely a korábbi, talán rétegízlést kiszolgáló első kötetek után aligha tarthatna számot széleskörűbb érdeklődésre. Forsyth korábbi könyveinek ellenállhatatlan báját mindig az adta, hogy a szerző rendkívül nyilvánvaló és ragadós módon lelkesedett azok témáiért, legyen az a cappuccino szó eredete, vagy az arra vonatkozó kérdés, hogy mi is a legmegfelelőbb kifejezés a térd hátsó részére. Ez a lelkesedés az alkoholos frissítők és a részegség tárgyalásából sem hiányzik, sőt: Forsyth szemmel láthatóan hosszú évek szittyós tapasztalatából merített a kötet megírásakor, és ezen tapasztalatoknak csak egy része származik történelmi források könyvtári kutatásából. Amilyen könnyedséggel és természetességgel kalauzolta végig korábbi olvasóit már-már porlepte nyelvi jelenségek egész során, most ugyanolyan friss és elegáns modorban vezet végig minket a történelem talponállóin (bár elődeink jó része ácsorgás helyett előrelátó módon vízszintben kezdett neki az italozásnak, biztos, ami biztos), arra az egyszerű és ítélkezéstől mentes belátásra alapozva kutatását, hogy az emberiség nagyjából és egészében igencsak lelkesedik az alkohol iránt.

Hiába különbözik ugyanis élesen a jelen kötet tematikája a szerző korábbi munkáitól, Forsyth itt sem tud kibújni a bőréből, hisz művében megjelenik minden, amit a korábbi kötetek tanúsága szerint a legjobban szeret: van itt egy kis költészet, amikor például a Postás Pat című rajzfilmsorozat főcímzenéjéhez igazít egy sumér kocsmadalt; egy kis etimológia, amelyből megtudjuk, mi a különbség az inn [fogadó], a tavern [borozó] és az alehouse [serház] között; és kiderül az is, miért nem sörözhetett együtt Robin Hood bajtársaival egy hagyományos angol pubban. A könyv legnagyobb erőssége azonban most is ugyanaz, ami a szerző előző munkáit is annyira szerethetővé tette: az, hogy Mark Forsyth egyesíti magában a legjobb P. G. Wodehouse-karakterek nagyszerűségét, így Jeeves, a komornyik széleskörű tudományos ismeretei keverednek Bertie Wooster legjobb szójátékaival, aminek eredményeképpen Forsyth egyszerűen képtelen bármiről is szárazon írni. Emellett azonban a mikrotörténelem bájának is nehéz ellenállni: amikor események komplex és kaotikus sokaságát egy ennyire apró és specifikus téma – jelen esetben az alkoholfogyasztás – mentén próbáljuk értelmezni, csábítóan logikus végeredményekre juthatunk, akár még arra is, hogy az emberiség története voltaképpen mindig is az alkohol körül forgott. Még ha a valóság valószínűleg kevésbé egyértelmű és elegáns is, mint ahogyan azt Mark Forsyth tálalja, a kötet elolvasása után minden bizonnyal jól esik majd az első pohár sör, már csak a megkönnyebbülés okán is, hogy nem szívószállal kell azt kiszipkáznunk a zaccból, mint a suméroknak. És, ahogy egy ponton a szerző is rámutat, ezt hívják ám Haladásnak.

Irodalom:
Mark Forsyth. A Christmas Cornucopia – The Hidden Stories Behind Our Yuletide Traditions. London: Viking, 2016.
–. The Elements of Eloquence – Secrets of the Perfect Turn of Phrase. London: Icon Books, 2014.
–. The Etymologicon – A Circular Stroll Through the Hidden Connections of the English Language. London: Icon Books, 2012.
–. The Horologicon – A Day’s Jaunt Through the Lost Words of the English Language. London: Icon Books, 2013.
–. A részegség rövid története – Mikor, mit, hol és hogyan ivott az emberiség az őskortól a jelenig?. Budapest: Lettero, 2021.
–. The Unknown Unknown – Bookshops and the Delight of Not Getting What You Wanted. London: Icon Books, 2014.