Versek

Molnár Flóra versei a novemberi Műútból

Ha hallom a zajt a harangköveken

Ha hallom a zajt a harangköveken
Bőröm remegő zuzmódobogás
Rókafüleket hegyezek a neszre
Szemem berepedt, keresztes, koronás.

Óriás, fehér lomb alatt élek.
Én nem tudtam, hogy itt akarsz hagyni.
Szűkajkú öreg, vak ember
Nyugatról jövünk, meg fogunk fagyni.

Követni a közöny ropogását
Két kabát műanyag ellenállása
Márvánnyá szűkülő ütőerek
Sikító tüdő, rézkarc babácska

Ha hallom a zajt a harangköveken
Bőröm remegő zuzmódobogás
Óriás üvegmedúza alatt élek
Hova a vérem, ha meddő dadogás.

 

Lehettél volna meztelenség

Amikor a húgom kicsi volt,
karjaimból és lábaimból font bölcsőben
ringattam elalvás előtt.
Valami ilyesmiben ringatlak téged is.
Én rongyból vagyok.
Te üres vagy.
Pedig
lehettél volna meztelenség.