Versek

Hajótörés
 
a sors tévedett volna vagy inkább mi
döntöttünk rosszul kellő logisztikai
ismeretek híján hogy már félúton
zátonyra futott hajónk holott sírig tartó
utazást reméltünk egzotikus szigeteket
félkész örömökkel kecsegtető kalandot
mi jön most ezután se előre se hátra
fölöttünk a gyászos ég körülöttünk a
háborgó tenger melynek vize sós mint
a könny vajon melyik sósabb a tengernek
mindegy mi meg már feladtuk mint portós
küldeményt a reményt a kudarc közös
de megszenvedni külön kell neked nekem
 
 
Negyed három
 
a buszról szálltam le amikor
megszólalt a mobilom rossz közérzetem
undok csörgókígyója ajtónyikorgásra
emlékeztető hang közölte felesége
negyed háromkor elhalálozott mielőtt
felfogtam volna e furcsa szó értelmét
elszédültem és a buszmegálló
drótkerítésébe kapaszkodtam megszólalt
máris a kórus a hátam mögött a gyalázatos
még föl se kelt a nap és ez már részeg valóban
az voltam noha egy kortyot sem ittam
szédelegve botorkáltam az ápolási osztályra
ahol minden ismerős volt csak ez a keményen
bebőröződött némaság nem a főnővér
zavartan motyogva fekete nylonszatyorban átadta
holmijaidat a fehér papucsot amibe már
egy éve nem csúsztattad a lábadat az
összekaristolt szemüveget amely mögül
értetlenül bámultad ezt az összezavarodott
világot sose gondoltam volna hogy ennyire
egyedül lehet maradni dühödten félrelöki
magát az ember mint az útjába került szemetet
negyed három már nem a tegnapi nap
de még nem is a mai az idő senkiföldjén
bolyongtál magadra hagyatva a semminél
nyomasztóbb gazdátlan sötétben