Versek

Uniformisok könyve
 
(Bjorn Andrén: Bloody Knee, 1997.)
 
A fekete nadrágszár és a sárga térdzokni
között a vérfoltos bal térd. Ne hidd, hercegem,
hogy a ballada végén ma is tiéd az ajánlás!
Sérülékeny a tragédia, homok, por tapad
a lehámló dalra, mely elbeszéli. A hercegek
testét ma gyerekmesék habarcsába keverik,
hogy álljon, hadd álljon örökkön
egykaptafa történetük
mitikus hét dombján a saját kis váruk.
 
x
 
(Ed Freeman: Virgo, Los Angeles, 1997.)
 
Fehér, epikus füst.
Előtte az újonc zöld sisakban.
A fegyver hidege pucér mellkasához ér.
Állat nemzette fiú, aki belenőtt a karámba.
Szögesdróttal keríti el a félelmet,
bálamadzaggal
kötözi kockákba az agressziót, hadd
legyen alvó ösztöneinek rendszeres alma.
Este a huzatos istállóba hajtják,
reggelre részeg az erjesztett férfiszagtól.
 
x
 
(Ric Brown: Untitled, W. Bloomfield, 1997.)
 
A nádtörzs mint hatalmas, ásító pénztárgép
torkában az uvula. Marok melegében
madártojás. Az erdő áruházában
nincs mozgólépcső. A plázaüveg önmagától
tisztul: eső nyalja végig, akár a strandoló testet,
ha kinn felejtik. Az érméket okádó száj
a rozsdára gondol. Fel fogja falni
a levélzet javát. Ki festi majd újra a berozsdált fákat?
Amíg énekel az erdő,
él a törzs, belül zenél a madártojás,
s a meleg marok sem húzza szorosabbra izzadt falait.
 
x
 
(Kingdome 19: Number 237, Berlin, 1995.)
 
Fekete-fehér kirakatban a test:
a fotóból szinte kiáll a centiméterekben mérhető látvány,
majd minden a két túlélő színbe olvad.
A szemgödör mélyén hideg és büdös
a kivéreztetett színek szürreális tömegsírja.