egy miskolci nap

Sajó László: egy miskolci nap című részlete egy haikuregényből, a legutóbbi Műútból

reggel citromos
tea pirítós kenyér
margarinnal most
 
fokhagymával nem
lehet majd este apu
a hivatalba
 
anyu és öcsém
egy iskolába a szak-
középbe én gyors
 
reggeli de a
tea forró szürcsöljük
szokol rádión
 
kossuth friss hírek
nem vagyok friss apuék
kávét is isznak
 
állva sietni
kell anyuéknak szemben
a suli engem
 
apu kocsival
elvisz de ha nulladik
óra van torna-
 
mehetek busszal
hétre nagyon utálom
esőben ősszel
 
télen a ködben
pedig focizunk egész
órán álmosan
 
bóbiskolok a
padban szomszédom megbök
szólítottak az
 
elnöki tanács
ez volt feladva örül
az osztály ma több
 
felelő nem lesz
kicsengetésig tart míg
ezt eldadogom
 
ebéd a menzán
ha hétfő akkor gulyás-
leves és bukta
 
hétfőn legalább
tudjuk milyen leves ha
kevés is a hús
 
a buktában a
lekvár kedden főzelék
hússal fasírttal
 
sok zaftot kérek
és sok kenyérrel a tök-
főzelék kapros
 
de eszem apu
mondása mindent meg kell
enni! várom a
 
paradicsomos
káposztát és a rántott
húst nincs mindig csak
 
otthon vasárnap
már amikor nem betyár-
krumpli apunak
 
ifjúságom gríz-
galuskái ünnepi
levesben úsznak
 
pénteken nincs hús
a menzán eddmegleves
és mákos tészta
 
pedig senki se
böjtöl vagy legalábbis
nem tudok róla
 
iskola után
otthon tanulok szól a
kívánságműsor
 
kettőtől ötig
megjön öcsém tálcára
pakolja a fél
 
hűtőt ő is a
menzai kosztot nézem
felfütyülnek hogy
 
menjünk focizni
mennék holnap dolgozat-
írás leszólok
 
a balkonról most
nem jó! nem engedem le
öcsémet se ha
 
már én se persze
hisztizik és bosszúból
nem tanul és ki-
 
kapcsolja zavar!
a rádiót ezért egy
kicsit verekszünk
 
testvériesen
megjön anyu apu mi
történt ma? semmi
 
este elfutok
a józsef attila könyv-
tárig a lakó-
 
telepen nem sok
vagy negyedóra el a
dühöngő előtt
 
már nem fociznak
a húszemeletes az
öngyilkosoké
 
nyitva van a szent-
péteri kapu rajta
ugorjatok a
 
megyei kórház
voltam itt is balra fönt
a könyvtár fénye
 
az ablak alatt
fa folyóirattartó
végiglapozom
 
az irodalmi
lapokat alföldtől a
vigiliáig
 
állva már zárnak
visszafutok fürdök a
vacsorához szól
 
a szokol szabad
európa szabad nem
szól apu ők bent
 
tévéznek néha
a krimire én is be-
megyek tálcával
 
kenyér túróval
fullaszt iszom citromos
teát anyu nem
 
szól ne morzsázz le!
a könyvszekrény üvegén
a bútorfényen
 
látom magam a
családot öcsém a nagy
íróasztalnak
 
dőlve a padló-
szőnyegen ül apu a
fotelban anyu
 
már lefeküdt én
a másik heverőn a
derricknek vége
 
ki a tálcát el-
mosogatok öcsém a
kétszemélyes ki-
 
hajtható nagyon
utálom! kanapén meg-
ágyaz mikor lesz
 
saját ágyam még
kimegyek a balkonra
megfázol gyere
 
be azonnal! fel-
ébredt anyu elaludt
a krimi végén
 
az avasi ki-
látó már nem látszik a
ködben és a húsz-
 
emeletes sem
csak a huszonnégyes busz
bekanyarodik
 
itt mindig köd van
mint londonban nem voltam
nem leszek maradt
 
ez a miskolci
a bükk felől jön belém
lefekszem holnap
 
is elfutok a
könyvtárig ugyanazok
a lapok megint
 
ugyanaz a köd
október amerika
hangját hallgatom