Ahogy a klasszikus olasz prózairodalomban, úgy a modern és kortárs irodalomban is fontos szereppel bír a narráció helye az elbeszélésben, akár háttérelemként, akár főszereplőként. Bologna, Velence, Milánó városa, Szicília tájai számos alkotót ihlettek meg, ahogy a történelmi főváros, Róma is. A modern olasz irodalomban a narratív helyek kérdésének vizsgálata először Carlo Dionisotti 1967-ben kiadott Geografia e storia della letteratura italiana [Az olasz irodalom földrajza és története] című tanulmánygyűjteményében merül fel nézőpontként: az irodalomtörténész a klasszikus irodalom szerzőit elemzi műveik helyei szempontjából, és előfutára a további hasonló vizsgálódásoknak. Doktori disszertációmban a helyek és nem-helyek kérdését és a regionalitást elemeztem Emilia-Romagna régió prózairodalmában, majd a vidék-város szembeállításán túl kifejezetten a városok örökségére kezdtem koncentrálni, ahogy a Kikötői Hírekben is teszem jelen cikkben.
A kortárs olasz irodalom jelenségeinek, helyrajzának mélyebb megértéséhez vissza kell térnünk a hatvanas évek eseményeihez. A 20. század második felének történelmi és kulturális folyamatai is jelentősen befolyásolták a felnövekvő írónemzedék világnézetét, nyelvkeresését, és számos, kánonokba nem sorolható hang született a lírában és az epikában egyaránt, amelyek sokszor — modellek híján — inkább egyéni kísérletezések eredményei. Az irodalom ezekben az időkben a kommunikációs fejlődés viharának szélére szorult, ám ez a marginális helyzet mintha még tágabb teret nyújtott volna a személyes hangkeresésre. A forradalmi újítások (amelyek a Gruppo ’63 tevékenységéhez és a ’68-as generációhoz köthetők) és kezdeményezések lecsengése után a prózairodalom veszített kísérletező kedvéből, és önmagukba zárkózó, a világgal párbeszédre képtelen „termékeket gyártott”. A ’68-as mozgalmakat követő írók tevékenységét fémjelző egyedüli közös tulajdonságok a konfúzió, a meghatározhatatlanság és a tapasztalathiány, minden más szempontból teljesen eltérő íróalakokat, narrációkat láthatunk. Természetesen van különbség a mértékben a háború előtt és a háború után született írók között, hiszen más módon, más életszakaszban élték meg a ’68-as vagy az avantgárd mozgalmakat is.
A ’80-as és ’90-es években újra a regényforma vált meghatározóvá az olasz irodalomban, mely az új kommunikációs eszközök hatására változott ugyan, de ez a változás nem volt számottevő a történelmi regény műfajához képest. A lineáris történetvezetés, a megbízható narrátor, a kiszámítható narrációs megoldások mind szerkezetileg, mind stilárisan a „késztermék” sajátjai, melyek hozzájárulnak az olvasó biztonságához és jóllétéhez. Emiatt a kortárs prózában is ritkán találunk kiemelkedő hangokat, a regények, melyek nagy népszerűségre, olvasottságra tesznek szert, megformálásukban a klasszikus regény tulajdonságaival bírnak. Ahogy Európa-szerte, úgy az olasz irodalomban is a krimi, a történelmi regény és családregény a legjellemzőbb műfajok.
Ahogy a bevezetésben említettem, a kortárs olasz prózairodalomban is meghatározó a konkrét helyekhez, városokhoz köthető narráció, ezek egyik képviselője a Rómához kötődő regények műfaja, elég Carlo Emilia Gadda Quer pasticciaccio brutto de Via Merulana című regényére gondolnunk. Róma irodalmi egén meghatározó állócsillagként van jelen Alberto Moravia és Pier Paolo Pasolini, ahogy Elsa Morante is, akik implicit és explicit modellként szolgálnak a későbbi generációk számára, melynek tagjai közé tartozik Antonio Debenedetti, Vincenzo Cerami, Franco Cordelli, Renzo Paris, Walter Siti vagy a nemrég elhunyt Daniele del Giudice. A legújabb képviselők művei között is találhatunk a történelmi városmagot helyszínül választó, ezoterikus regényt (ilyen Matteo Trevisani Libro dei fulminije, melynek külön tanulmányt is szentelek a későbbiekben) vagy éppen a Róma külvárosát bemutató narratívákat, mint amilyenek Tommaso Giagni regényei. Utóbbiak mind az identitást is meghatározó külvárosi kerületeket, rómaiul szólva a „borgate” világát választják a cselekmény egyik főszereplőjéül.
Ahogy a mondás is tartja, minden út Rómába vezet, így a főváros narratív térként való használata nem véletlen. De vajon mit találunk Róma körül? Szolgálhatnak-e kiindulópontként az agglomeráció apró, mégis történelmi múlttal bíró és változatos jelenkori élettől nyüzsgő települései? Anna Malerba (Lapenna) Intorno a Roma [Róma körül] című, különleges hangulatú irodalmi útikönyve szubjektív, egyedi szemszögből mutatja be a Róma körüli különleges helyeket.
Anna Malerba első irodalmi megnyilatkozása sokáig váratott magára, de nem véletlenül. A szerző Luigi Malerba (1927-2008) emíliai származású, Rómához kötődő író felesége, aki nagy gondot fordít férje irodalmi örökségének megóvására, megismertetésére a mai generációkkal, nevéhez kötődik a Meridiano sorozatban megjelent válogatás megjelenésének előmozdítása is. Férje mellett számos íróval, könyvkiadásban dolgozó szakemberrel ápolt baráti kapcsolatot, és óhatatlanul átvette Luigi Malerba kreatív, nyelvújító gondolkodását, amelyet saját könyvében is tudatosan, mégis természetesen alkalmaz. Intorno a Roma című kötetében éppen ezért nem meglepő, hogy Gigi (a férj) is szinte kalauzként van jelen a sorok között, azon túl, hogy írói hangvétele is felismerhető. A könyv műfaja egy tökéletlen irodalmi útikönyv, melynek keletkezése egy, az utazások során jegyzetekkel megtöltött füzet elvesztésén alapszik.
Ahogy a szeretett férj, Luigi Malerba regényeiben is nagy szerepe van a sétának, a mozgásnak, úgy Anna Malerbánál is fellelhetjük a jelen esetben gyalogosan és autóval történő utazás fontosságát a regények struktúrájában is: férje regényeihez hasonlóan ő sem klasszikus, lineáris szövegalkotással dolgozik, inkább önmagába visszatérő, önmegsemmisítő vagy éppen spirális cselekményláncolat építi fel irodalmi kalauzát. A töredékesség érzése elkerülhetetlenül zavarba ejtő lehet az olvasó számára, ugyanakkor – mint tudatos írói döntés a lineáris történetmesélés megtörésére – nem sodorja veszélybe a történet egészét, inkább csak kibillenti az olvasót annak kényelmes, újragondolást nem igénylő, szemlélődő pozíciójából. Hiába a sok város, a néha szöcskeszerű ugrálás Itália térképén, a kis történetek szerves egészt alkotva válnak egyfajta Itáliához intézett modern ódává.
Anna Malerba könyvének műfaját illetően bizonytalan, hiszen sem nem regény (túl sok praktikus információt tartalmaz), sem nem klasszikus útikönyv (töredékes, sok helyen pontatlan és érzelmektől vezérelt), mégis olyan képet ad a Róma körüli világról, amellyel ritkán találkozunk. A társas irodalmi utazásterápia egyszerre ad teret a helyszínek történelmi múltjának és jelenének, és az ezekhez köthető emlékek véletlenszerűen alakítják a földrajzilag pontosan behatárolható helyekhez köthető történetmesélést. Az egyes szám első személyben beszélő narrátor első célpontja Canale Monterano, melyet számos másik szellemváros követ az első fejezeten belül. A narrátor mindig egy baráttal utazik, sosem egyedül, és a történelmi adalékokon túl praktikus információkat is megoszt olvasóival éttermekről, menükről, találkozásokról, mindezt szubjektív és érzelmes formában, néhol szarkazmussal vegyítve. A szerző nem ódzkodik a társadalmi kritika megfogalmazásától sem: sok helyszín esetében valóságos korrajzot olvashatunk napjaink településképéről és helyi társadalmi különlegességeiről. Néha nem átall Rómától egészen távol merészkedni, megmutatja Ravennát, Ascoli Picenót; olykor betéved Róma különböző látványosságaihoz is, de a narráció középpontja főként a főváros-Orvieto tengely körül mozog. A leírásokat – a szerző egyéni hangján túl – anekdoták teszik még színesebbé, melyekbe néhol könnyekkel, néhol nevetéssel társítva vegyül a férj távoli, mégis közeli képe.
Az utazás célpontjait követő narráció vonalvezetése, itt-ott csapongó jellege pontos képet ad a narrátor jelleméről is, aki helyenként megválaszolatlan és megválaszolhatatlan kérdéseken keresztül kívánja elgondolkoztatni olvasóját, máskor pedig elmélázik a látottakon vagy éppen nem várt következtetést von le az utazás élményeiből. Anna Malerba kötete szokatlan, meglepő, egyben üdítő olvasmány napjaink Itáliájáról, amelynek sokszínűségét, történelmi, kulturális és kulináris hagyományait is könnyed humorral, érzékletesen, friss hangon tárja elénk az utazó.
Irodalom:
Anna Malerba: Intorno a Roma. Gite gitarelle e passeggiate a Roma, Turismo e viaggi, Roma, 2021.
Luigi Malerba: Romanzi e racconti, Mondadori, 2016.
Giulio Ferroni: Storia della letteratura italiana. Il Novecento e il nuovo millennio, Mondadori, 2012.