tandori light

Tóth Ákos esszéje Tandori Dezső: tandori light című verséhez a Műút friss számából

Tandori Dezső versének[1] kézirata a szerző irodalmi hagyatékában maradt fent. A vers 5 teljes és egy töredékes A/4-es oldal terjedelmű, írógéppel készült eredeti leiratban olvasható. Az írógépelt szöveget a szerzőtől származó, kék golyóstollal és fekete filctollal felvitt megjegyzések kísérik, melyek a szöveg bizonyos részeinek tisztázását, valószínűleg megjelentetéshez szükséges begépelését és szerkesztését voltak hívatottak segíteni. A szöveg készültségi foka, a kézirat állapota egyértelműen arra utal, hogy ez esetben nem a hagyatékban nagy mennyiségben fennmaradt szövegvázlatról vagy tervezett mű előkészületéről van szó, hanem befejezett alkotásról, mely valamilyen okból nem jelent meg a szerző életében.

A verset a szerző nem datálta, illetve nem látta el a megírás idejére és módjára vonatkozó konkrét adatokkal, megjegyzésekkel. A rendelkezésre álló szövegbeli információk alapján a legvalószínűbbnek azt tarthatjuk, hogy a mű 2013 első félévében íródott.

A vers eddigi ismeretlensége, vagyis publikálásának hiánya több szempontból érdekes kérdéseket vet fel. Természetesen értékelhető és értelmezhető a Tandori-filológia irányából, hiszen tudható, kijelenthető a szerző több évtizedes publikációs gyakorlatának ismeretében, hogy Tandori a legritkább esetben tartott vissza elkészült műveket a megjelentetéstől. Éppen ellenkezőleg, a ’70-es évek második felének kitágult magyarországi és külföldi megjelenési lehetőségeivel élve a korszak folyóiratkultúráját szinte egységes publikációs felületként használva, művei viszonylag gyors megjelentetésére számítva, dinamikusan és megbízhatóan tette közzé „életirodalma” éppen aktuális gesztusait. Ha kizárjuk a véletlen nagyon is lehetséges lehetőségeit — elkeveredett az írás, a kiszemelt folyóiratnál lépett fel gond a közléssel —, akkor feltehetjük a kérdést: vajon Tandori által gyakorolt öncenzúráról van szó, vagy olyan előkészületről, mely a posztumusz megjelenést is a mű megtörténésének részeként értelmezi és bevonja azt a „morbid” üzenet esztétikai végrehajtásának folyamatába? A vers kezdőmondatának — a szerző halálára vonatkozó — feltétele („TANDORI MEGHALT”) ugyanis olyan kijelentés, mely a mű megírásának és lehetséges megjelentetésének idején csupán a Tandori által szüntelen szuggerált „halálig előfutás” ezúttal igen konkrétan megfogalmazott, de éppen a folytatódó beszéd által felfüggesztett, nem igazolódó eseményére utal. Be kell látnunk, hogy a mű feltételéül szolgáló halál-bejelentés és a nyomában keletkező-sokasodó „nem lesz”-víziók radikálisan másként olvasódnak és olvasódhatnak a kiváltó esemény valóra válását követően, vagyis Tandori 2019-ben bekövetkezett halála után. A beszéd itt, függetlenül a halasztott bemutatás tervezett vagy véletleneknek köszönhető megtörténésétől, olyan jelentéssel telítődik, mely a lírai hang mindent tudó, mindent akaró, egyetemes kívánságát, a jövő el-nem jövendőként megképzett paradox tér-idejében való otthonosságot, az olvasói tudat egyszerű adottságaként tárja fel. Ráadásul, a szövegnek ez az időjátéka, mint előre beültetett — minden jövendő olvasásban szerephez jutó — effektus a vers jelzőfényeként szolgáló címben (light) is ösztönzésre talál.

A vers címe utalásként fogható fel Tandorinak — a szerzőnevet és a voltaképpeni címet szintén egyetlen kifejezésben egyesítő, s ezzel hagyományos orientáló szerepüket felülíró — 2013-ban megjelent könyvére, a tandori light-ra. A Scolar kiadó által gondozott, hibrid koncepciót megvalósító — egyszerre életmű-válogatásként és sorkötetként olvasható — kötet az életút egy jelentős pontján, a szerző születésének 75., „kerek” évfordulóján a kör teorémájához kapcsolódó korábbi definíciókhoz (ld. az elérintő fogalmát) tér vissza és azok áthidalhatatlan kérdésességében, egy valóság-pont feloldhatatlan irrealitásában pillantja meg a művészi kifejezés hiteles hasonlatát. Az elérintés „fényében” határozottan úgy tűnhet, hogy Tandori műveinek kezdettől (a könyvben sokszor megidézett első kötet, a Töredék Hamletnek darabjaitól fogva) központi tulajdonsága a tematizálatlansággal mint az egzisztencia abszurd meghatározottságával (meghatározatlanságával) való szembesülés. A kisbetűs, lefokozottságában új funkciókat magára vevő szerzőnév (tandori), a hozzá kapcsolódó, sokértelmű idegen szó (light) és a mű feltételes idejének kitartó non-futurumban való fogalmazása olyan együttállást jelez, mely a „zenóni egzisztencializmus” szellemében lehetővé teszi az élőnek/szólónak, hogy beérje, sőt lehagyja saját, rá váró haláleseményét.

A következő bekezdésekben a versszöveg esetlegesen magyarázatra szoruló megfogalmazásait idézem fel, a rájuk vonatkozó, idekívánkozó tények, összefüggések, kommentárlehetőségek kiegészítéseivel. A szerkesztői jegyzetként olvasható, ehelyütt csak alapinformációkat közlő — vagyis a kutatás későbbi fázisaiban bizonyára további kiegészítésekkel ellátható és bővítendő — megjegyzések a tárgyalás során a szövegegységek versbeli előfordulásának sorrendjét követik:

„[…] nem dőlhetek / el lépten-nyomon, léptem lesz maga a nyom már, / saját nyomaimba se! lépek, abszolút nyomelem, / ezt megírtam egy hamletes könyvben […]. A vers itt valószínűleg a Kioltod… című korai kompozíció zárósoraira utal: „Nincsen hová légy: már jelenlét / nélkül ott állsz minden lehetséges nyomodban.” Ld. Tandori Dezső: Töredék Hamletnek, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1968, 100. A nyom, a jelenlét által kialakított emlék/hely képe az első Tandori-kötet meghatározó motívuma. A Töredék-kötet darabjait Tandori egy másik „hamletes könyvben” kommentálta a vers megírása előtti időszakban: Tandori Dezső: 2 és fél töredék Hamletnek, Kláris Kiadó-Q. E. D. Kiadó, Budapest, é.n. [2008].

„[…] megnézem / »tandori/light« borítóval terveződő könyvemet […]”. Utalás a korábban már említett munkára: tandori light elérintés, Scolar Kiadó, Budapest, 2013. A címlapon szereplő felirat — „Megjelent Tandori Dezső 75. születésnapja alkalmából” — szerint a kiadvány december 8., vagyis Tandori születésnapja előtt jelent meg.

„S az említett / tanár úr mily joggal rajongott döbbenten Dylan Thomas / versén és Nagy László fordította, pontosan idézni / nem tudom, de: »Csöndben ne menj az éjszakába át, / dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.«” A felidézett vers: Dylan Thomas: Csöndben ne lépj az éjszakába át, ford. Nagy László = Dylan Thomas Összegyűjtött versei, szerk. Géher István, Európa Kiadó, Budapest, 1966, 183–185.

„(Géher tanár úr, Paulinyi kisúr, / Deák Laci, innen-közelből, közel-időben, V. P.)” Géher István (1940. január 15. – 2012. június 11.) költő, műfordító, irodalomtörténész, egyetemi tanár. Tandori Dezsőt, vallomásai szerint Géher István indította el a költészetfordítói pályán, a már említett Dylan Thomas-kötet megbízásaival. Ld. Tandori Dezső: Álmomba visszaszólítanak? Delmore Schwartz: Már álmunkban szólítanak, Nagyvilág, 1995/9–10, 703.

Paulinyi János, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász Tanszékének oktatója, 2012 novemberében, életének 71. évében hunyt el. Paulinyi 1985-től 2004-ig a Szobrász Tanszék epreskerti fémműhelyének szakmai munkáját irányította. Kéziratokból, grafikákból és könyvekből álló magángyűjteményében Tandori számos rajza megtalálható volt, egymással baráti levelezésben álltak. 2005-ben Tandori Művek M. V. az Epreskertben címmel rendezett kiállítást a Parthenón-fríz Teremben.

Deák László (1946. október 9. — 2009. december 30.), költő, író, szerkesztő. Tandori több alkalommal is foglalkozott Deák költészetével gyűjteményes recenziók keretében: Feljegyzések, költészetről Két költő, három kötet, Kritika, 1983/4, 17–19; Uő: A kritikáig és tovább, Négy pályatársam [„Utószor a teljességet…” Deák László], Mozgó Világ, 1985/8, főleg: 113–116. A sorolt írások és a Deákemlék című munka megjelent: „Orpheusz úr” Deák László emlékezete, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2010.

„(…) innen-közelből, közel-időben, V. P.” Feltételezhetően a 2012. november 7-én elhunyt Vallai Péter színművészre, Tandori számos versének, művének előadójára tett utalás.

„Karinthy holt-évén (…)”. Karinthy Frigyes „holt-éve” az író–költő halálának 75. évfordulója (2013-ban), mely alkalomról Tandori máshol is megemlékezett: Tandori Dezső: Mondjuk (Verses örökrovat) Karinthy Frigyes 75 + (1938), Kortárs 2013. 04., 46. Ez a vers — kis változtatással — tartalmazza az itteni mű Karinthy-közelben fogant aforizmáját, ld.: „Az írásrul: / igazi Karinthy (de itt magam szava): / Írnék, de nincs ki.”

 

[1] Tóth Ákos esszéje a Műút jelen lapszámának nyitóverséről szól (Tandori Dezső: tandori light). A vers a Műút portálján itt ITT olvasható!