Éles tekintete, a szeme körül a nevetőráncok. Mozdulatai gyorsak és pontosak, amikor valamit precízen kell megcsinálni, aztán suták, ingatagok, véletlenszerűek, mintha véletlenszerű ingadozás diktálná őket, mintha a teste – tulajdonosa tudta nélkül – groteszk tornamutatványokat mutatna be. Ludwig Kaltenburg a leshelyén ülő sólyom, aki semmire sem vágyik annyira, mint hogy nagy rajban, céltudatosan vonuló szelíd vándormadár legyen.
(Marcel Beyer: Kaltenburg [részlet], Győri László fordítása, Magvető, 2020.)