A pazar Life magazin teljesen meghódította. A Life magazinköteget egy nagy fehér teherautó adta le minden csütörtökön, és Elwood hamarosan már a fékjéről felismerte a járművet. Miután kiválogatta a visszárut, és kitette az új lapokat, lekuporodott a kis létrára, hogy kövesse a magazin legfrissebb kiruccanását Amerika elképzelhetetlen zugaiba.
Tudta, hogy a négerek küzdelméből kivette részét a Francia Negyed is, ahol a környéke véget ért, és a fehér törvény átvette a hatalmat. A Life fényképes tudósításai azonban elrepítették a frontvonalakra, a buszbojkotthoz Baton Rouge-ban, az ülőtüntetésekre Greensboróban, ahol nála nem sokkal idősebbek vették át a mozgalmat. Ütötték őket fémrudakkal, verették tűzoltófecskendőkkel, leköpték dühös képű fehér háziasszonyok, megörökítette őket a kamera mint a nemes ellenállás tablóját. Az apró részletek apró csodákkal értek fel: ahogy a fiatalemberek nyakkendője az erőszak örvényében is egyenes fekete nyíl maradt, ahogy a fiatal nők tökéletes frizurájának íve kirajzolódott a tiltakozó táblák előtt. Valahogy elragadónak tűnt, még ha vér csorgott is az arcukon. Ifjú lovagok, akik sárkányok ellen harcolnak. Elwood ruhafogas vállú volt, girhes, mint a galambok, aggódott a szemüvege miatt, ami sok pénzbe került, és amit álmában kettétörtek gumibotok, kerékvasak vagy baseballütők, mégis csatlakozni akart. Nem volt választása.
(Colson Whitehead: A Nickel-fiúk [részlet], Pék Zoltán fordítása, XXI. Század Kiadó, 2019.)