Isten valójában nagyon is törődik velünk, állandóan rajtunk tartja a szemét, és néha kifejezetten pontos útbaigazításokat ad. A szeretetfellángolások, amelyek az utolsó lélegzetünkig betöltik a szívünket, a megvilágosodások, az eksztázisok, amelyek oly idegenek biológiai természetünktől, egyszerű főemlősstátuszunktól — módfelett világos jelek.
És most már nagyon is átérzem Krisztus lelkiállapotát, akit többször is kihozott a sodrából az emberek keményszívűsége: hiszen ott vannak a jelek, miért nem vesznek róluk tudomást? Tényleg az kell, hogy ráadásképpen életemet adjam ezekért a szánalmas alakokért? Tényleg ilyen egyértelműen kell kifejeznem magam?
Úgy tűnik, igen.
(Michel Houellebecq: Szerotonin. Fordította: Tótfalusi Ágnes, Magvető, 2019, 356.o.)