Abban az időben a párt irányvonalától való legcsekélyebb, akár csak képzeletbeli elhajlás is a teljes pusztuláshoz vezethetett annak szellemében, ahogy a munkatáborokban is közölték az egyik helyről a másikra kísért foglyokkal: „Egy lépés jobbra, egy lépés balra — már szökésnek számít.” Paszternak, aki még mindig a magáéhoz hasonlította Sosztakovics sorsát, az ekkoriban neki dedikált könyvében bátorságra biztatta őt: „…és őrizze Önt távolról az Ön nagyszerű jövője”.
(Szolomon Volkov: Sosztakovics és Sztálin. Ford.: Kállai Tibor, Napvilág Kiadó, 2006, 233.o.)