Boldog az az író, aki — tudomást sem véve az unalmas vagy visszataszító, a maguk elszomorító mivoltában megdöbbentő jellemekről — csak olyan jellemeket ábrázol, amelyekben magasrendű emberi méltóság nyilvánul meg […].
(Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Holt lelkek, fordította Devecseriné Guthi Erzsébet)