Lassan megnyugodtam. Felhúzott térddel üldögéltünk a töltés oldalában, néztük a sínen túli vidéket. Kecske legelészett, kikötve egy mimózabokorhoz. Virágzott a mimóza, kék volt az ég, ragyogott a nap. Az jutott eszembe, hogy lám, milyen megtévesztő a világ. Ez az első felnőtt gondolatom, amire emlékszem.
(Romain Gary: A virradat ígérete [részlet], ford.: Bognár Róbert)