s mi ott állunk meztelenül a bőrünket sikáló ragyogásban
a föltámadás vagoncsikorgástól hangos appelén
minden jelentéktelennek gondolt hétköznapi becstelenség
föltündököl rajtunk mint izzó anyajegy
(Orbán Ottó: Két szó között a résen [részlet], in uő: Egyik oldaláról a másikra fordul; él, Magvető, Budapest, 1992.)