És szól a dübörgés, propellerforgás
És messzire kongó kalapálás, homéroszi
Át a síneken és köveken, füveken
És hangosan, mint csőrakodáskor vagy
Ércesen, ha bontják az állványt, egy ló körül
És kutyák ha ugatnak, így ugatnak akkor
Vagy sírnak a macskák, mintha a csönd
És az se lenne, csak olykor, elnémulva
A visszhang és így falakra verődve
Más lesz a dübörgés még, az ugatás
Távolodóban, vagy egy gépszíj ahogy énekel
Ahogy egy énekes énekel újra egy dallamot, vakon
Így látva és végtelenül, így is álmatlanul
(Michael Donhauser: Feltre. Éjszaka, Szijj Ferenc fordítása, in: Michael Donhauser: Kérvény a réthez. József Attila Kör — Jelenkor Kiadó, Budapest—Pécs, d.n.)