Hiszek a húsban

Hiszek a húsban és a vágyban,
Csoda, hogy látok, hallok és érzek, és minden tagom és porcom is csoda.

Isteni vagyok kívül-belül, és minden áldott lesz, amihez érek és ami hozzám ér.
Ez a hónalj finomabb illatú minden imánál,
Ez a fej túlszárnyal templomot, bibliát és krédót.

Ha egyszer bármit istenként imádok, az feltáruló testem lesz,
Áttetsző alakom, te leszel,
Árnyas domborulatok és völgyek, biztos, férfias ekevas, ti lesztek,
Mindenem, ami a földbe hatol, ti lesztek,
Sűrű vérem, tejszínes csermelyem, életem halovány letépett foszlányai,
Mellkasom, aki mellkasoknak feszülsz, te leszel,
Agyam, a te okkult görcsös vonaglásod lesz,
Vizitök virága, félénk hód farka, két tojás a szalonka fészkében, ti lesztek,
Hajam és szakállam csapzott szénaboglya, izmaim, ti lesztek,
Juharfa csurgó szirupos nedve, férfibúza rostjai, ti lesztek,
Nagylelkű napkorong, te leszel,
Kipárolgás, aki felvillanyozod és elhomályosítod arcomat, te leszel,
Izzadt patakok és harmatcseppek, ti lesztek,
Szelek, kik az ágyékotok hozzám dörgölitek, ti lesztek,
Széles, izmos mezők, tölgyek vastag ágai, tekergő utamon szerető csavargó, ti lesztek,
Kezek, amiket megfogtam, arcok, amiket megcsókoltam, halandók, akiket érintettem, ti lesztek.

Bálványozom magamat. Ez mind én vagyok, buja és zamatos,
Minden pillanat, minden, ami megtörténik, örömmel és izgalommal tölt el.

 

(Walt Whitman: Hiszek a húsban [részlet], Gerevich András fordítása, Kalligram folyóirat, 2019. december, 12. old.)