Keszeg nők

Manónak mindig a keszeg nők kellettek, mindegyik olyan volt, mint egy kiklopfolt hering. De őt nem csak a pénze miatt szerették. Csiszi, aki vékony volt és lapos, csúnya, vastag vádlikkal, teljesen bele volt bolondulva, és mindenáron meg akarta szerezni, noha volt más barátja is, akivel nyilvánosan járt. Odáig ment, hogy az anyja, mint egy öreg kerítőnő, felajánlotta nekem, hogy rám íratja a svábhegyi villát, ha elválok. Mondtam, hogy nem kell, ha Manó válni akar, válhat. Tudtam, hogy sosem válna el tőlem, és nem hagyná el a lányát. Nem is próbálkoztak még egyszer, Aznap reggel, amikor disszidáltunk, csengett a telefon, és én vettem fel a kagylót. Valaki zokogott, azután letette. Biztos Csiszi volt. Akkor hallottunk róla utoljára. Manónak mondtam, mikor már nem látott, és a lábát is elvesztette, hogy most idehívhatná a nőit, hogy segítsenek felváltva ápolni. A végén még nevettünk is rajtuk.

(Marianna D. Birnbaum: Mici forgatókönyve. in. uő.: Láthatatlan történetek. Bp, 2018. Magvető, 75. o.)
Kép forrása: szombat.org