A szabadság működései

Ha a tudomány és a művészet azok a gyakorlatok, amelyek minden értékesítési érdektől függetlenül először is a saját értéküket kutatják fel, akkor őket feltétlen, összehasonlíthatatlan érték, vagyis méltóság illeti meg, mégpedig önkikérdezésük vagy önfeltalálásuk minden egyes aktusában mindenkor szinguláris méltóság, amely semmilyen más méltósághoz nem mérhető és semmilyen más méltósággal nem helyettesíthető. Ez a méltóság a tudományt és a művészetet mint a szabadság működéseit vagy mint szabaddá tételeket illeti meg, ezek pedig először is nem negatív módon, nem az idegen meghatározások elutasításában, hanem kreatívan, a saját cselekvési formáinak létrehozásában manifesztálódnak. Így elgondolva a tudomány nem előre adott intézmények keretén belül végzett elemző tevékenység, hanem olyan gyakorlat, amely saját intézményes formáit maga generálja, és amely éppen ezért arra is szabad, hogy az ilyen formákat felfüggessze, átváltoztassa vagy levesse, különösen akkor, ha azokat heteronóm érdekek szállták meg.

(Werner Hamacher: Menedékhely. Fordította: Szabó Csaba. Ráció kiadó, 2019, 60–61.)