— Szerinted rosszul teszem?
— Mit?
— Hogy férjhez megyek.
— Még mindig a tanúügy?
— Nem, a tanárnő. Miért nem akart beengedni?
— Mert egy zsémbes vénasszony.
Hallgatott egy darabig, nézte a csillogó vizet a kádban, aztán azt mondta:
— Bármi történjen is, te folytasd a tanulást.
— Még két év, leérettségizem, és vége.
— Nem, ne hagyd abba, majd adok pénzt, neked mindig tanulnod kell.
Idegesen felnevettem, aztán azt feleltem:
— Köszönöm, de egy idő után az ember befejezi a tanulást.
— De te nem: te vagy az én briliáns barátnőm, a legjobbá kell válnod, nem érhet a nyomodba se nő, se férfi.
(Elena Ferrante: Briliáns barátnőm, ford.: Matolcsi Balázs, Park Könyvkiadó, 2018, 318-319. o.)