boldogság, boldogtalanság

Nincs olyan fizetség az erkölcsi jóságért, amely lényegénél fogva olyan mély boldogságot keltene, mint maga az a boldogság, amelyből az erkölcsileg jó akarás kiárad, s amely azt kíséri; semmilyen büntetés nem okozhat olyan mély szenvedést, mint az a boldogtalanság, amelyből a rossz tett eredt, s a boldogtalanság érzése, mely e tettet kísérte.

(Max Scheler: A formalizmus az etikában és a materiális értéketika, Bp., Gondolat, 1979: 545. o.)