Nem, Idő, kár kérkedned, hogy változom.
Új technológiás piramisaidban
számomra semmi új, semmi különös:
topis ruhák az ismert látványon.
Gyorsnak kell lennünk, ezért csodáljuk,
ahogy állandóan erőlteted a régit,
és, jó, elevenedjenek meg vágyunknak,
csak ne az legyen, hogy te megmondtad előre.
Korlátaid, cseleid kijátszom,
nem hat meg a jelen, sem a múlt,
mert krónikáid és amit látunk, hazudnak,
folytonos kapkodásod emlékei.
Ezt fogadom és ez lesz mindig:
igaz leszek, hiába lengeted a kaszád.
(William Shakespeare: Szonettek, 123 — Farkas Zsolt prózafordítása)