Azt mondták magukról, hogy takácsok, s olyan kelmét tudnak szőni, hogy a kerek világon nincs hozzá fogható. Nemcsak hogy páratlanul szép a színe meg a mintája, de van egy bűvös tulajdonsága is: akik méltatlanok a tisztségükre, vagy buták, mint a föld, azok előtt láthatatlanná válik a kelme. „Ez volna csak a nagyszerű ruha! — gondolta a császár. — Felölteném, s egyszeribe megtudnám, kik azok az országomban, akik méltatlanok a tisztségükre, vagy buták, mint a föld. Megszövetem azt a kelmét!”
(Hans Christian Andersen: A császár új ruhája [részlet], ford.: Rab Zsuzsa, in Andersen meséi, Readers Digest, 2005, 246.o.)