Üres a tér, vak a világ,
dehát mégiscsak nekivág
az ember, mert mi mást tehet,
hogy el ne lepjék a legyek.
Alkotni, cselekedni kell:
tollal, ecsettel, semmivel,
mert nem lehet, hogy csak legyünk,
mint a barom, és ne tegyünk
semmit, bár tudnánk tenni a semmit!
De nem tudjuk, hát erről ennyit.
(Ps. A szerző undorodik magától,
és ez sok mindenben meggátol-
ja.)
(Petri György: Vakvilág. in: Munkái I. Versek. Bp., Magvető, 2003. 383.)