Egy példaadóan közönséges tér, amelyben az azonosság elvárása és a változás reménye tagolódhat, amelyen kísértés és megjövendölt katasztrófa formálta szituációban az emberek kockára teszik a méltóságukat — ez az alapformula, aminek jelentőséggel teli változatait Tarr Béla filmjei kidolgozzák.
(Jacques Rancière: Utóidő. Tarr Béla filmjeiről [részlet], ford.: Sutyák Tibor, Műcsarnok, 2011, 43.o.)