a látszólagos semmittevés szabadsága

Rendkívüli az, amit én magam az egyetem európai eszméjének és mégoly zavaros németországi megvalósulásának köszönhetek. A mi korunkban mesének hangzik: a teljes szabadságot; a szerény létet egyetlen foglalkozás, a gondolkodás jegyében; az ehhez szükséges nyugalmat.
Nagy az intézmények csábítása, de nem elkerülhetetlen: a szétszórtság — az üresség, ha az állandó munka egy ideig teljesen igénybe vett —, a lázas semmittevés. Igaz, hogy a professzor szabadsága, akit semmilyen módon sem szabad ellenőrizni, egyeseket lustaságra csábíthat, de ez a szabadság egyúttal a látszólagos semmittevés szabadsága is, amelyről senki sem tudja, mi történik közben. Ez minden fontos dolog forrása. Aki nem akar számot vetni az egyes ember kudarcával, annak a szabadsággal együtt le kell rombolnia az alkotóképességet és ezzel az egyetem szellemét.

(Karl Jaspers: Egyetem [részlet], ford.: Bendl Júlia. in: uő: Filozófiai önéletrajz, Osiris, 1998, 67.o.)