Fel-alá járkálok a szobában. Lépteim zaja dübörög, csattog a fülemben, leveszem a cipőmet, de az sem segít; rongyszőnyeget rakok a rendes szőnyegre, újra kezdem a kört, amelyből oly régóta nem tudok kitörni.
Dolgozni. Természetesen dolgozni kell.
(Barbara Frischmuth: Kapcsolatok [részlet], ford.: Kertész Imre)
