Esténként meglátogat
az origami ember.
Kisimít és összegyűr.
A kezével barkóbázik:
kő, papír, olló,
állat vagy növény?
Ökölbe szorítva hallgatok,
de nem érdekli. Így figyel.
Ahogy a kezével játszik:
precíz mozdulatokkal,
feszes élekkel
hajtogat.
Hanyatt fekszem,
hogy el ne nyomjam a szív
lüktetését,
amíg hallgatom, hogyan
zörög az egyszerű, matt papír.
Megjelent a Műút 2013040-es számában