Nyitott ablak, világháború

Azt már rég megtanultam, hogy nem baj, ha félig lehúzom a reluxát. Az én ablakomon akár el is fordíthatom a lamellákat. Körülbelül délután egyig, azt még tolerálja. Megfigyeltem azt is, hogy ha túl sok a fény, kevés a levegő, és megfordítva. Azonkívül a hőmérséklet számít még. Ez a harmadik ismeretlen D pszichológiájában. Tegyük fel, hogy hideg van. Ilyenkor általában a fény is kevés. Logikus, hisz ki látott már elsötétített maldív-szigeteki posztokat? Ilyenkor adott a válasz is, mint már említettem. Kevés a levegő. Érthető, ugye? Számomra sem. D ezért kinyitja az ablakot, amire rögtön megindul a halk, virtuális dulakodás. Alig hallhatóan fészkelődnek a kollégák ujjai. Két részre oszlik a tábor. Mély, fundamentális szembenállással.
D-t valójában azért utálja mindenki, mert olyan sok hája van. Persze, nem a par excellence hájáért, senki sem akar így kinézni. Ott vannak a betegségek, cukor, érrendszeri, satöbbi. Dehogy. A hideg viszonylatában. Majd mindenki baszottul fázós, aki meg nem, az se tud lépést tartani D-vel. Miután kiment, elkezdődhet az éles kommentháború. Így szokta, kinyitja az ablakot, és kimegy, állítja J. Mintha elfelejtette volna lehúzni, miután odacsinált, így G. Lefagy a faszom, összegzi végül az ellenoldal általános véleményét C, aki máskülönben feltűnően alulöltözködős, seggrázós fajta. Extra fázós. Többekkel együtt megindul a konyhába.
C olyan, akit, miközben vonul, mindenki láthat. Személyi asszisztensnek néz ki, de nem annak tanult. Nyelveket tud, és felső szinten cinikus. Kell neki, a túlélésért, hangoztatja B, miután rituálisan megstírölte C seggét és belekortyolt a kávéjába. B a másik oldalt képviseli. Nem tud lépést tartani D-vel, de ezt pont le is szarja. Neki mindegy hány fok van, ahogy az oxigénszint állása sem befolyásolja jelentősen a munkamorálját. B-vel kapcsolatban ezért többen meglehetősen bizalmatlanok. Tejeskávé mellett délutánonként zöld teát is fogyaszt. Aztán ott van A, ő kifejezetten rühelli B-t, ahogy általában mindent és mindenkit. Számára nem csak a hideggel van a baj. A kinti levegő minősége, a belvárosi zaj is adott. Hogy teheti, hogy beengedi ezt a szart?
A-t valamiért a fűnyíró zaja akasztja ki a legjobban, de csak annyira, mint északi turistát az éjszakai busz. Úgy tesz, mintha. Fű alatt lesz pszichotikus. Közben D már vissza is jött, a kövérségéhez képest meglepően fürge és atletikus. Feltépi az ablakot, kitrappol, és hipp-hopp, újra itt van. C szerint ő az, aki papírgalacsinokat pödör a sloziban, és rendszeresen lepisálja a vécédeszkát. Azért vannak jó tulajdonságai is. Ő az egyedüli, aki be is tartja a harminc perces ebédszünetet, általában huszonkilenc perc alatt végez. Így marad még ideje, hogy végigpörgesse a kutyás posztokat. Most is valami hasonlón dolgozhat. Anélkül azonban, hogy bezárná az ablakot.
A pár percig bírja csak. Odamegy D-hez, aki a légtér másik végében ül, egy hatos blokkban. És ahogy azt kell, megfelelő intonációval becsukja az ablakot. Ezzel megszűnik a status quo. Elszakad az a bizonyos cérna. D csak úgy néz A után. Úgy. Vörösen. Szederjes pofacsontokkal. Nem érti, egyszerűen nem tudja felfogni, hogy gondolkozhatnak így emberek. Hogy gondolkozhatnak máshogy a tulajdonlásról. Az ő jószágáról. Így vár másodpercekig, kimerevített pózban. Ezután lassan megindul A felé. Halkan, akár egy lopakodó tank.
A helyzetet kihasználva meglesem a monitorát. Óvatlan a drágám. Nem zárta le a gépét. És tessék, szó sincs kutyás posztokról. D ezúttal túl messzire ment. Az RTL-t nézi törzsidőben, piros felkiáltójeles fekete pont. Ami engem illet, rá lettem állítva D-re. Parkolópályára tették. Bekerült a lenti húsz százalékba. Ez számomra azt jelenti, hogy meg kell figyelnem, anyagot gyűjtenem róla és ellene. Ha kapás van. És ma kapás van. A lavájlenden épp kérdezik a csajokat, a kifutós feladat végén, hogy miért van világháború.
Erről én is olvastam amúgy. Nem láttam, olvastam, ez fontos különbség. Érdekelnek az ember–állat-kísérletek. Ugyanakkor sznob vagyok, tevőleges művészi érzék nélkül. Magabiztos félentellektüel. Röviden összefoglalom az epizód lényegét, képességeimhez mért éleslátással.
Az összes csaj kurvára feszeng, látni lehet rajtuk, hogy ez egy nagyon bonyolult kérdés. De nem az a baj. Csak állnak egymás mellett, tanácstalanul őrlődve a pillanatban. Felváltva oldalra sandítanak. Hiába tettek oda a szerencsétleneknek tengerparti konditermet, a stressz és az unalom még nem csihol szorgalmat munka dolgában. Most ellenben ott van az a három-négy kiló plusz, egymáson méregetik a lányok. Hogy kinél hány, pontosan. A fiúk a zsűriasztalnál ülnek, macsósan, szétvetett lábakkal. Ahogy azt a portugál villamosokon már betiltanák. Minden csaj érzi, nem az a kurva véhá a fontos, hanem ez a pillanat. Ha a fiúk tudtak gyúrni, mi lányok ugyan miért nem? De valami okosat csak mondani kell. Mindenki nevében lavájlend D válaszol, aki pedig legalább négy kilót hízott. Korábban szépségkirálynőnek választották valahol, ott tanulta ki a dolgokat. Ő tudja egyedül, mit mondanak ilyenkor a nagyok. A források miatt van, állítja határozottan, hogy hogy vannak a források kiosztva. Elosztva, de mindegy. Röviden, az enyémért és a tiedért. Mennyire igaza van.
Pont úgy van a forrásokkal, mint a hőmérséklettel az irodában. Már mielőtt felállt volna, rögtön azután, hogy A becsukta az ablakot, hallottam, ahogy D magáról megfeledkezve kurvaanyázik. Résnyire elálló fogai között sziszeg. Diszkréten, magának, belülre ordítva. D az a típus, aki, ha tehetné, első sorból rohamozná a Bastille-t. Ez azért még tőle is szokatlan. Lényegében most az történik, amire amúgy mindkét tábor számíthat. D megmondja A-nak, hogy mi a faszt képzel, és hogy menjen a büdös picsába. Ez teljesen megszokott kollégák között, sok más szakmai megbeszélésnek hasonló tétje van. Csakhogy D nem tudja tálalni az akaratát. Ezért nem nyerhetné meg a lavájlendet, nem a háj miatt. Nem érti, mit jelent az asszertivitás, és hogy a többi, vékonyabb nő miért fázik nedves tizennyolc fokban. Elég sok anyagom van D ellen, az aktája csakúgy dagad. De ami most történik, azzal minden munkám kárba vész. Akár engem is kirúghatnának.