Az életemben ezek után már nem következtek be jelentősebb események — ott volt Yuzu, róla már meséltem —, és tessék, mostanra végképp egyedül maradtam, magányosabb vagyok, mint valaha, persze ott volt nekem a humusz, amely tökéletesen alkalmas a magányos örömökhöz, de azért az ünnepi időszak ennél kifinomultabb élvezeteket kíván, inkább egy tenger gyümölcsei bőségtál illene hozzá, az viszont olyasmi, amit másokkal együtt szokás elfogyasztani, egy magányosan elfogyasztott tenger gyümölcsei bőségtál a legvégső tapasztalat, ezt még Françoise Sagan sem tudta volna leírni, tényleg túlságosan hátborzongató.
(Michel Houellebecq: Szerotonin [részlet]. ford.: Tótfalusi Ágnes, Magvető, 2019, 187-188.o.)