Kísértet-láng a temetőn…

Ki tette, hogy mind elmegyünk,
hogy elmenvén földet együnk,
liliom-szivárgást igyunk!
Volt ágyunk és volt angyalunk.
Kísértet-láng a temetőn
a mi lélek-fehér agyunk.

(Szécsi Margit: Tarló és temető [részlet])